Irodalmi Szemle, 2017

2017/3 - Soóky László: Jászai Mari norvég mestere. A Komáromi Jókai Színház A nép ellensége című darabjáról (kritika)

Ritkan beszeliink arrol, hogy Henrik Ibsen vilaghiru norveg koltot es dramairot erze­­keny, finom rezonanciaju szalak kdtottek Magyarorszaghoz. Most is csak azert emli­­tem meg, mert a komaromi Ibsen-bemutaton tobb Jaszai Mari-dijas szinesz is szinre lepett, mi tobb, a foszereplot, Stockmann doktort alakito szinesz, Menszator Heresz Attila egy monodramaban a nagy tragika, Jaszai Mari bdrebe bele is bujt. A dolgok pedig ugy fuggnek ossze, hogy Jaszai Mari tanitotta magyar nyelvre Henrik Ibsent, Henrik Ibsen pedig norveg nyelvre Jaszai Marit. Olyan osszefuggeseket ne keressiink, hogy keletkezese idejen a Norat jatszottak peldaul Romaban, Parizsban, vagy Drez­­daban is, Ibsen pedig dramaja utjat kovetve megtanult olaszul, franciaul es nemetul, mert a dolgok igy nem fuggenek ossze. Maskent talan igen, de igy nem. Hirdessiik tehat tovabbra is azt, hogy Ibsen szigoru, szikar, eszakian hiivos, erkolcseben fedhe­­tetlen ferfiu volt. Terveim kozott szerepel, hogy valahol a nagy magyar szinhazi tajban keresek egy olyan helyet, ahol az eloadas kezdeten megszolal a zene, egy futam vegen felgordiil a fiiggony, elem tarul a mese szinhelye, mely benepesedik, majd a vegen, amikor a fohos kiszenved, magaba roskad, leheletfinom csokot ad, elenekli hattyudalat, vagy valamit, a fiiggony lehull. Aztan egy lendiilettel ujra felszall, a bohoc pedig meghajol. (Az orra uborka, a haja koc.) Ezt csak azoknak mondom, akik az utobbi nehany evti­­zedben kezdtek el szinhazba jarni, hogy ilyen is volt. Sovargas, vagy, tavoli, elveszett dolgok... adieu... A szin nyitott, dominansan melysziirke, szemben fal, ket nyolcvanas csotorkolat­­tal. Lent paranyi tengerszem, pocsolya, szokokuttorzo, koriilotte, mint a vizbe dobott kavics nyoman korkdros betongyiiriik, ez Stockmann es csaladja elohelye. Amennyiben a nezonek nines kivel beszelgetni es mar megszamolta a korgyurii­­ket, a melysziirke szekeket, eszreveheti, hogy a falon egy szal kotelen log valaki. Nida! - gondolhatja, EGY FALON ULO EMBER. Ejnye, vajon mit csinalhat ott, azonkiviil, hogy esung? Nem mozdul se jobbra, se balra, se le, se fel, csak van. Kesobb, akeioban meg visszateriink hozza, most csak szogezziik le azt, hogy a technika ordoge olykor bizony nehez feladat ele allitja meg a legfurfangosabb rendezot is. Osszevetve Ibsen szoveget az atirattal, megallapithatjuk, hogy az uj szovegval­­tozat nagyszerii munka, mert ugy hoztak at a maba az esemenyeket, hogy kozben

Next

/
Oldalképek
Tartalom