Irodalmi Szemle, 2017

2017/3 - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca)

vagy am, mert bar gourmand vagyok, de rossz vasarlo egy szemelyben, en csak a keszre bukok, nemigen szoktam a beszerzessel foglalkozni. De ertem am, miert biztad ezt ram! Mert a kesziilodes a fontos. Hogy a legszebbet, legjobbat probaljam megtalalni, s emiatt kenytelen legyek akar tobbszor is nyakamba venni a varost, hentesboltokat, nagyaruhazakat, piacot vegigbongeszve. Ezt tettem, Herman! Micsoda csaszarszalonnak, oldalasok, hurkak, kolbaszok, tokehusok hegyei mellett mentem el, s hanyszor, mignem megtalaltam a mi sonkankat! Nyolc kilo es hetven deka, formas, kemenyfan, hidegen fustoltek, a mester allitasa szerint legkevesebb hatvan napig. Szine barnaspiros, a csontnal, a szepen kanyaritott bor peremen apro sokristalyok nyiladoznak, az illata egyszerre nyalcsorgato es izgalomba hozo, ize meses, ezt egy leheletnyi vekony szeleten probaltam ki. E parasztsonka formaja pedig olyan, mint a dedapamnak a haboruba induld menetszazada elott Offenbach kankanjat tancolo, erett tancosno combtove, amikor eppen felrugja a ritmust az egig. A zsollyeben szinhazi latcsovel felfegyverkezett tiizer tisztikar legnagyobb dromere. Jut eszembe, eppen szaz eve veszett el a dedapam, aki tiizer volt. Na, szoval iz, szin, forma, minden tokely. Naponta megnezem a kamraban, ahol most log, zsirpapirral letakarva. Szoval ertem mar a te huncutsagodat, s jo lenne eltanulni toled ezeket az aprosagokat. Mit hogyan kell. Az iinneplesiink, tudom, nem hangos es tiinteto lesz, asszonykad nem is oriilne duhajkodasnak, hat inkabb olyan megnyugtatdan ebed utani szuszogos lesz az, kis setaval a templomdombhoz. Esetleg megmutatod a kerted, mit, hova, miert iiltetsz, hatha megtanulom a falusi letnek a lenyeget. Ahogy ezt ez a Pal apostol irja: „Amit elvetsz, nem kel eletre, mig elobb meg nem hal, es amikor vetsz, nem a leendo testet veted el, hanem csak a magot, talan buzaet vagy valami maset.” Szoval meglesem a nagy titkot, a vetest, az ujjasziiletest, a maghasadast, igen, igy mondtad. Nem a paksi meg a levai atomerdmiivekben van az ero, hanem egy hasado vetomagban! Szoval keszulok! Naponta meglesem a sonkat, regi, emlekezetes ajandekba kapott italaimbol keszitek egy valogatast, mindenbol a legjobbat. Azt viszem hozzatok. Hogy az iinneples tenyleg fontos legyen. Naiad, nalatok! Bekeben! Ha a feltamadas szomorusaga jutna eszembe, majd vigyel ki setalni, mint egy rossz lusta kutyat, vigyel vegig a fellobbano zoldii mezok szelen, a buja cseresznye, alma es szilvafak partaja alatt. El az elet. Eljen is! Szoval fontos es jo lesz az iinneples, Hermanom! Ha sokat ismetlem ezt, az azt jelzi, ezt kivannam! Tartsunk ki addig. Meg azutan is! Olel Fridolinod!