Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Soóky László: Negatív identitásproblémáink (Székely Csaba: Bányavakság - tragikomédia, A Komáromi Jókai Színház koprodukciója) / KLASSZIKUS
Szekely Csaba a szlovakiai magyar dramairoknal jobb kiinduldponttal rendelkezik; a Banyavaksag eloadhato szindarab. Osszevetheto a Banyaviraggal, de minden tekintetben alul marad. Mert, mig a Banyavirag szereploi a maguk mikrovilagaban erzelmekkel, vagyakkal, gyarld, de nyomon kovetheto jovdkeppel biro egyenisegek, addig a Banyavaksag szethullott egzisztenciak, ideoldgia menten kifundalt figurak kis gyiilekezete. Szekely Csaba eszmerendszeren beliil a falun eld erdelyi magyar ember szellemileg es erkolcsileg deformalt, idiilt alkoholista (az uj generacio kabitoszerrel fertozott, ha nd, akkor kurva), lelkeben seriilt dngyilkosjelolt, majdani gyilkos; vagy ugyanebben a kozegben gatlastalan torteto, kiemelten szelsojobbos, melymagyar beiitesekkel. Ezt a sablont a szerzo visszakdszondn, de mondjuk: jol alkalmazza. Akkor kertil merhetetlen bajba, amikor ellenpolust keres (esetunkben Florinra, a magyarul tudd roman detektivre osztja ki a feladatot), mert nem tudja eldonteni, hogy milyenne formalja. Legyen ketszinu es ezen beliil gyulolje a magyarokat? Legyen a rafinaltan mandverezo, a 21. szazadban jaratos autobusszal erkezo nepiink gyermeke - Sherlock Holmes? Legyen a jozan allapotaban huvosen tavolsagtarto, reszegen onmagabdl kifordulo melyroman nacionalista ripacs? Legyen. Barmi lehet, csak semleges es megoldatlan nem. Mert ha magyar kez boki a roman szivbe a bicskat, akkor a magyar gyilkos lesz, a roman meg aldozat. Amennyiben elfogadjuk azt, hogy a szinhaz a tarsadalmi let lekepezese, akkor objektiven azt is, hogy ebben a jatekban a roman rendor kepviseli(-te) az igazsagot, a magyar fel pedig kollektiven a bunt. Nehogy elfeledjiik: bunds nemzet vagyunk. S egy masik meghatarozo jelenseg, ami nem latszik a szinpadon, de szo szot koveton kideriil: az a fajta korcs nemzet vagyunk, amely feldeciert barmikor arulova valik. Szerzonk, annak erdekeben, hogy a meseszdves hianyossagait leplezze, vicces es ordenare pillanatokkal ajandekoz meg benniinket, amelyekkel a dramaturg es a rendezo is azonosulni tudott. Ilyen peldaul a kiiszobben valo elbotlas gurulo-technika alkalmazasaval, a szekkel valo felborulas, a csocsoreszes, a falu bikajanak sziiz kezzel valo elmarkolasa, a reszeg dorbezolas (amikor megszunik a nemzetisegi ellenszegiiles, sot a testveriseg megpecsetelodik homlokcsokkal), s egyeb erotlen, de annal viccesebb szinpadi helyzetek. Ezekre azert van sziikseg, mert a tortenet nem tortenet, hanem egy erdelyi falu idillikus allapotanak nagyvonalu leleplezese. Az idill meghatarozas kepzavart idezne eld? O, nem! Ez a tragikomedia ebben a formaban maga a negativ identitasu idill. A szinpadkep minden kiilsoseget melloz, stilusaban egyseges, jellegzetesen Hargita alji. Szemben univerzalis ajtonyilas, mellette, ablakok helyett ket vetitovaszon, jobbra es balra sziirke falu hozzaepites, mint konyha, illetve Izabella szobaja. Kozepen asztal, mdgotte pad-agy, amely a kesobbiekben az ideiglenes koporso funkciojat is betolti. A vetitovaszonra idonkent kivetitenek
