Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Gyürky Katalin: Egy orosz utazó sajátosságai (Nyikolaj Mihajlovics Karamzin Egy orosz utazó levelei című kötetéről) / KLASSZIKUS
ahogy azt nala nem is olyan sokkal kesobb, 1862-ben Dosztojevszkij a Telifeljegyzesek nyari elmenyekrol cimii, szinten nyugat-europai benyomasokat taglald utirajzaban tette? A hoskettozesre, a hos es a szerzo egymasba jatszatasara egyertelmuen az dnerzekeles es az dnmegismeres vagya vihette Karamzint: erre a szovegben talalhato tiikormetafora utal. Az lit elejen ugyanis a svajci filozofus, Lavater arra tanitja az utazo host, hogy mindenkinek kell egyfajta tiikor, amiben lathatja, erzekelheti dnmagat. A kerdes csak az, hogy ki milyen tiikrot, azaz milyen eszkdzt valaszt mindehhez. Karamzin dnmagaval sokban azonos naiv hose az utja elejen egyertelmuen a tajat valasztja ilyesfajta tiikornek: a taj valtozasai, a termeszet komor vagy vidam hangulata ranyomja a belyeget az utazo erzeseire, a taj tart tiikrot a szemelyiseg fejlodesehez. Hogy azutan a naiv hos ilyesfajta tajtiikrdzte elmenyeibol folyamatosan letrejovo szoveg vegye at a tiikor szerepet, de mar nem a hos, hanem a szerzo dnmegismerese szamara. Ezert nem veletlen, hogy az utolso level a szoveg egeszerol igy nyilatkozik: „Most nehany levelemet ujraolvasom: tiikorkent mutatjak, milyen volt a lelkem tizennyolc honapon at! 20 ev mulva (ha elek meg ennyit a vilagon) meg kedves lesz szamomra - meg ha csupan szamomra is! Belepillantok, es meglatom, milyen voltam, hogyan gondolkodtam es almodoztam...” (384.) (Forditotta: Horvath Ivan, Bp., Racio, 2016)
