Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Publius Papinius Statius: Achilles ifjúsága (Részlet az eposz első énekéből, Csehy Zoltán fordítása) / KLASSZIKUS
THETIS FELKERESI CHIRON KENTAURT, ACHILLES NEVELOJET, HOGY MAGAHOZ VEGYE FIAT Harmat rug, harmat csap, s hoszin laba azonnal thesszal parti fovenyt erint habos utjan. Orvendett hegyorom, naszbarlang tarta diet ki, es vele szemben Sperchios arja rajongott, edeskes vize korbecsacsogta az isteni labat. O nem bruit. Szeretet-futott tervet szovogette, nem buvolte a taj el, a ven Chironhoz iramlott. Egy meredek hegyorom testeben vajta ki hazat, s Pelion ormat egy boltiv tartotta folotte, kezi ero s az ido kdzos epitmenye e barlang. Isteneink nyomait meg latni, s az agyakat, azt, hogy mit szentelt a jelenletuk meg. Benn van a roppant kentauristallo: nem az elvetemiilt rokonok vad hajlekara hasonlit. Emberverbe meruit nyil vagy harchoz kicsavart korizstbrzs egy sem akadt itt, sem rokonok koponyain szetvert borvegyito tai. Artatlan tegzek, nyers vadborbk sorakoztak. Tunt fiatalkora targyai. Mar csak az elteti, hogy kitanulja, mely gyogyfu hasznal, ha ledonti betegseg, s hogy zenghesse tanitvanyanak a hosi idoket! Epp ot varta (vadaszatbol jon!) a haz kiiszobenel, jo vacsorat fozott, tuz izzott, lang ragyogott fol, am meglatta a nereidat kozeledni a parton, futva rohant ki az erdobol, s brdmebol erot nyert: ven pata koppant ujra a reg hasznalt legeldkon. Udvarias modon lehajolt a szugyeig egeszen, mentegetdzott, s hivta szereny hazaba az urnot.
