Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Publius Papinius Statius: Achilles ifjúsága (Részlet az eposz első énekéből, Csehy Zoltán fordítása) / KLASSZIKUS
PUBLIUS PAPINIUS STATIUS ACHILLES I FJUSAGA (RESZLET AZ EPOSZ ELSO ENEKEBOL) ELOHANG, SEGELYKERES, A CSASZAR MAGASZTALASA Hosi Achillesrol zengj, istenno, akitol felt meg Jupiter maga is, s ki az apja helyebe az egbe fol sosem ert. Haditetteinek nagy hirneve tamadt, hisz megzengte Homeros, s mert ott csonka a palya, lassuk a teljeset itt: ez a cel. Hat, csaljuk elo scyrosi rejtekbol, hadd zengjen ulixesi kiirtszd, s lassuk Hector veszte utan Trojaban a sorsat! Hogyha a regit melto mod ittuk ki, buzogtass Phoebusom, uj forrast, s masodszor nyujtsd koszorudat, nem jovevenykent vagyom a Muzsak szent Iigetebe, es nem eloszor fenylik a homlokomon szalagos disz. Dirce taja elismer, a hirneves osei kozt tart szamon Thebai varosa, Amphion osi hazaja! Es te, akin ma elamul Italia es Gorogorszag virtusa, s ket fa terem versengve babert neked: egyik koltdit, harcit meg a masik - bar a poetai kisse hervadozik most -, legy elnezo, s hagyd, hogy az izmom izzadjon remegon e porondon, s hogyha erom lesz, rolad zengek majd: csak elohang itt ez a muvem.
