Irodalmi Szemle, 2017

2017/2 - KLASSZIKUS - Zuzana Mojžišová: Aphrodité (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / KLASSZIKUS

Osszerezzentem.- 0,

bocsasson meg!- Ugyan,

nines semmi baj.

Kovettem a feher kopenyes ferfit. A folyoso vegen eszrevettem a boldog fdndkasszonyt, ajkan egi mosoly lilt.- Doktor

Kolar vagyok.- Karolina.

Kezet fogtunk.- Tudom

- vetett ram egy furcsa pillantast. - Szoval akkor most kicsit csevegjimk arrol, hogy on magaban beszel.- Tudja,

az a helyzet... Egyediil elek. Idonkent mindenkinek sziiksege van arra, hogy emberi hangot halljon... Nalam azert ez tenyleg nem koros... Leiilhetek?

Meg sem hallotta a kerdest. Ujfent gondosan a Kezelesi naplomat tanulmanyozta. Valamit feljegyzett.- Hiba

tortent. Elnezeset kell kernem, de ertse meg, tul feszult volt az utobbi par het, az alkalmazottak is faradtak... Hogy garantalni tudjuk az eljaras kivalo eredmenyet, ahhoz sziikseges, hogy par kezelest megismeteljen. Utana jdjjon vissza! Es meg egyszer elnezeset kerem. De biztosan megert benniinket, Karolina kisasszony.

Kimert, megis korrekt pillantassal mert vegig. Ereztem, nines mas valasztasom, csak hogy szot fbgadjak.

Szappanos viz, majd a jol megtermett fiatalember, 69-es poz, eroszak dildoval. Tenisz, gimnasztika, sulyzok. Mindeniitt csodalkoztak, hogy ujra