Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Kántor Zsolt: A történő idő; Recirkulál; Az intertextuális egó (versek) / KLASSZIKUS
RECIRKULAL Dsida Jend emlekere Irisz. Az egbolt mint monologfoszlany. Valaki mondani akart valamit. Csak a felenel abbahagyta. Majd inkabb lerajzolta. A het cseszelevel kozepen egy bibe. A csillagkupola csak egy uvegbura rajta. Kek es bibor vererek a felhok testen. Mintha egy sziirrealista elme gondolta volna el. Tele van az alkony konnyel -Elmaszatolta az arcan a piidert, ajkan a ruzst. A legmaradandobb festmeny van folteve a mennyezetre. A Goncol citromokbol rakja ki a titkot. Megunta a csendet maga koriil es Ginsberg Uvolteset fujja. A por rarakodott a szavakra. Minden mondat fodraszhoz ment. S az este most egy foldbol kinott lexikon. A bokrokon hexameterek. A patakban egy haiku-csonak. A kavicsok is jambikusan szolnak. Jaj! Csak folyjon meg az oda! A kegyelem meg korbejar. A sztradakat sozza. S en valakinek a karjaiban elalszom.
