Irodalmi Szemle, 2017
2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Szászi Zoltán: A szabadság szelleme - avagy mindenhonnan van szabadulás (Irodalmi Szemle 60)
a fal fele forditotta a szobrot, majd mikor ugy latta, itt az ido, egy lapos nyaklevest is lehuzott neki. Amitol a gipszfej kozepen logo Life magazin cimlap megbillent, a szabadsagharcos szabadsag szoreszerol meg a ratapadt csekely gipsz is lepergett, de ettol meg akkor semmi nem valtozott, minden maradt a regiben. Annyit azert megis fordult a dolog, hogy egyre gyakrabban lett olykor elesen kritikus, komoly beszelgetesek fultanuja a gipszfej. Egyszer meg az is megesett, hogy bizonyos Zse enyhen italos allapotaban a fogas melletti szoborra rakta fel riporteri utakon edzett vaddisznosortes kalapjat, majd hirtelen felindulasbol pertut ivott vele. A sokat latott szobor szemoldokenek egy darabja ekkor torhetett le, beleesve a mar emlitett poeta zakojanak szivarzsebebe, akinek fejeben mar formalddott a Csehszlovakiai magyar koltofohasza az urhoz. De allitom, nem ugy keriilt oda ez a szemoldbkresz, mint az Ur nevjegye, hanem csak kis piszokdarabkent! Multak az evek, gyarapodtak a keziratok, dolt ki a fust meg be az ideologia is meg olykor, de ez utobbi mar egyre gyengebben. Az a bizonyos szo, ott bezarva a szobor fejeben egyre erdekesebben kezdett viselkedni. Mit ad isten, azaz meg mindig, hogy, hogy nem, elvtarsak, egyszer ruzsos is lett a szobor szaja. Mikent esett ez meg? Nem, semmi fetisizmus, ilyesmi felvilagosult es ontudatos embereknel eld nem fordulhat! A ruzsfolt csak egy szokatlan veletlen eredmenye volt. Amikor is egy keso estebe hajlo nagy beszelgetes utan mar akkora volt a fust a fogas mellett, ahol a szobor allt, hogy az aktualis foszerkeszto asszony, Varga Erzsi abban a nagy teli homalyban nem az elkoszbnni kivano Toth Laszlonak - a kesobbi nehez idokben vatikani valutaert dolgozd foszerkesztonek -, hanem a vele hasonlo magassagban allo gipszszobornak nyomott le egy puszit. Mar ekkor a szabadsag szo igencsak meglepddott, es lassan lazadozni kezdett a bezartsag ellen, de hat mit is tehet egy Bal Mano altal gondosan besodort es gipszbe martott magazincimlap? Vart meg, mert varnia kellett meg egy kicsit, hogy tortenjen vegre valami! Tortent! Egyszer, a rendszervaltozas utani elso evekben, mikor a Lenin-fej mar tenyleg, csak es kizarolag kalaptartonak szolgalt, megtortent a csoda! Az 1990-ben foszerkesztoi posztra keriilt Grendel Lajos ugyanis egy kezirattol vald elragadtatottsagaban olyan hirtelen dobta a gipszontet fejere a meg Levan, a szocializmus idejen vasarolt, kockas sildes sapkajat, hogy a dobas hirtelensegevel leboritotta a szobrot. Amely egy elegans bukfenccel orra bukott, s a szerkesztoseg holeves padlojan kettehasadt. Amire Grendel Lajos csak a nagy meglepeteset hangsulyozo nagy O-t mondott. De ekkor vegre kiszabadult a Szabadsag, amely vegig ott vigyazta a lapba jarokat, a cikkeket, meg ugy az egesz szerkesztoseget, meg annak igen tag holdudvarat is! Lerazta magarol a gipszet, es gerjesztette a szellemiseget maga koriil. Ez a szellem aztan szivesen tamasztotta Tozser Arpadot es az o Mittel ur verseit, mig emlitett ur fdszerkesztokent Irodalmi Szemlet femjelzett. A kronologia azonban mindig kerlelhetetlen, a tortenelem pedig ismetli olykor onmagat.
