Irodalmi Szemle, 2017
2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Forgács Péter: Boldog karácsonyt! (próza)
tobb generacid fiainak keseritette meg az eletet, amig ra nem jottek a szoleszkedes csinjara-binjara. De meg akkor sem konnyu, foleg egyediil nem. Most, hogy vegeztem a fenyovel, felnyitom a csapbajtot es kezemben a marmonkannaval lemegyek a pincebe. Felkapcsolom a lampat. Itt kellemesebb a homerseklet, mint odafonn, allapitom meg, aztan sorra felnyitogatom a 25 es 50 literes iivegpalackokat, hogy mintavetelezzem a borokat. Kozben halkan futyoreszek, mar amikor nem hasznalom a lopot. Epp a pince hatuljaba erek, ahol egy 220 literes hordoban a tavalyi bort tarolom, amikor kintrol furcsa, halk neszre leszek figyelmes. Eloszor azt hiszem, csak a kepzelet jatszik velem, de jobban hegyezve a fulem, egyertelmuve valik, hogy nem kepzelddom. Valaki vagy valami motoz odafonn. Ovatosan lefektetem az iiveglopot. Epp elindulok a pincelepcso fele, amikor varatlanul lecsukodik a csapoajto. Egy pillanatig ertetlenul allok a tortentek elott, ekozben masfajta zajok szurodnek be: nyikorgas, csuszas, kulcscsorges, sot, halk suttogas is. Kiver a hi deg veritek, amikor meghallom a garazskapu sulyos csattanasat. Majd valaki raforditja a kulcsot. Bezartak. Ezutan felbug a Ford motorja, gyors ajtocsapkodas, aztan mar csak az egyre tavolodo kocsi fokozatosan halkulo hangja hallatszik. Reflexszeruen a zsebemhez kapok az auto kulcsai utan kutatva, es szinte letagloz a felismeres, hogy a bordzsekimet fennhagytam a sibotra akasztva, a kulcsokkal, a penztarcammal es a mobilommal egyiitt. Pedig a mobil most eletet menthetne! Elkeseredesemben orditok egyet, hogy zeng bele a pince. Hogy lehettem ennyire elovigyazatlan! Hiilye barom! Teljesen lebenitanak a tortentek, de aztan valahogy megiscsak osszeszedem magam, erdt gyujtok, es nekiesek a csapoajtonak. Megprobalom felnyitni. Tobbszori probalkozasra sem sikeriil megemelnem, sem a kezemmel, sem a vallammal. Valamit folevonszoltak, valami sulyosat. Hallottam, ahogy racsusztattak. A szerszamosszekreny! Biztos, hogy az. Tele van vasszerszamokkal. Van vagy egy mazsa, a multkor ketten a fiammal alig tudtuk odebb tolni. S akkor belemnyilall a gondolat, hogy eselyem sines a szabadulasra. Kiviilrdl latom magamat, az ev leghosszabb ejszakajanak suru sotetjebe siillyedve, latom, ahogy a Google Earth kameraja fokozatosan rakozelit a Fold nevu bolygdra, Europara, az orszagra, a varosra, majd a kietlen garazssor kovetkezik, a garazsom, aztan a pince, s benne ott kuksolok en egy kisebb hordon, magamba roskadva, mint a vilag-
