Irodalmi Szemle, 2017

2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Géczi Marno János: A fokhagyma; Vakfolt; Innen (versek)

is en vagyok am, hajszalra 6, akar csak en, es csak erted mindketto, meg ha te nem latszol is a kepen.

Mert azon kiviil, a kert vegeben jatszol, amire halvanyan emlekszem, belesapadva hianyodba. Bar

volnek labdad, amelyet falnak verve, otvenig, akar szazig sem ejtesz le, inkabb lekoptatsz, felig leengedve

es lengve megis, kozted s kdzte, valami koztes nyelvi legbe’ az en-te-o spiralis korzesebe,

hianyodba beleneheziilve, s azt kivanva, ne is keriilj elo.

Ellenben ismet legyek csak o,

aki nyomodba eredt a - kep kereten kiviil eso - kertbe, levalva labdadrol, mikent a kigyobor,

csak eppen hussal-verrel ujratoltve. Mert, mondom, egyelore lelegzem, annyira, amennyire a kepen nem,

mivel ott te toltesz fel a leteddel, mely telis-tele levegoeggel (a kert vegeben, a kert vegeben).

(Ahol mind vizbe fulladunk.)