Irodalmi Szemle, 2016
2016/10 - RÉGIÓ - Varga Emese: A hőskornak vége (Gondolatok az 53. Jókai Napokról) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK ugy erzem, Moliere legbonyolultabb es legretegezettebb komediaja meg nagyobb feladat. Raadasul a rendezo nem helyezi el az embergyuloldt egy meghatarozott korban vagy helyszinen, nem ad hozza mankot, sorvezetot, szinte iires terben jatssza el a tortenetet. A szo es az erzelem ereje - ebben bi'zik a rendezo, s nem csalatkozik. A hazugsag mukodesi mechanizmusa ebben a poresegben meg kemenyebb, egetobb. Helyenkent dramai erovel szolalnak meg a dialdgusok, pedig Petri Gyorgy forditasa meg a profikat is megizzasztja. Csakhogy az iires terben minden rezdiiles hatalmas gesztussa novekszik, minden utalas szimbolikussa valik, s az eloadas masodik feleben mar bepiszkolodik a tiszta lap, kovetkezetlen terhasznalata meg-megakasztja a ritmust. Olvecky Mizantrop ertelmezeseben a tortenetnek nem csak egy foszereploje van, Alceste es Philinte parbaja, vitaja kozponti gondolatava valik az eloadasnak. A „hogyan lehet itt, ebben a vilagban elni?" kerdes vegig liiktet az eloadason, az alszent, hazug kdzosseggel folytatott haboru mar csak kivetiilese kettejuk merkozesenek. Alceste nem hos, de nem is szanalmas bohoc, ahogy sokan abrazoltak, haragja mdgott ketsegbeesett kiizdelem rejtdzik, a megertes es a megvaltoztatas vagya. Alceste es Philinte - (Torok Mate es Szebellai Daniel) ket valasz a kerdesre: lehet-e itt elni? Nem es igen. Vegezetiil hadd szoljak a ket felnott csoportrol, akik nelkiil a Jokai Napok elkepzelhetetlen lenne. A losonci Karman Jozsef Szinhaz Boris Vian Meduza-fd cimu vigjatekaval, a fiileki Zsakszinhaz Mastrosimone nyoman irt A puldveres lany cimu kamarajatekaval szerepelt a fesztivalon. Mindket produkcio kamaraterben jatszodik, s mindket eloadas igazi szineszkoncert, s legfobb alkotoi celja: az dromjatek. A losonci s a fiileki jatszdk kivetel nelkiil rutinos, gyakorlott modon oldjak meg a szinpadi feladatokat, nem kiserleteznek, nem ertelmeznek ujra klasszikusokat, jatszanak - drommel, felszabadultan. Nekik errol szol a szinhaz. Amatorok. „Ama bizonyos szakadekrol a deszka alatt ok jutnak eszembe. Ok a deszka, ok a szakadek, ok a melyseget kitoltd esz es a lelek, ok a semmi fdldtt is tuljutok, ok a semmibe zuhanok, ok a semmi... Akik megmaradnak, meg is valtoznak. Ki elobb, ki utobb dobben ra, hogy a hoskor elmult. A vallalas lenyeget a tudas - tudni es tudatni - adja. Eltevelyedesek, lezuhanasok, parton allok sandasaga ellen kell az ertelem. Persze kozben egyre fogynak majd a parton allok, s egyre kevesebb lesz a deszkara mereszkedo." - irta Dusza Istvan 1983-ban. Pedig akkor meg a hoskorban voltunk. Azota mar az emleke is megfakult. De a keplet ugyanaz meg mindig. A vallalas lenyege nem valtozott.
