Irodalmi Szemle, 2016

2016/10 - RÉGIÓ - Varga Emese: A hőskornak vége (Gondolatok az 53. Jókai Napokról) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

tZLfiSEK £S POFONOK meire hullott szet, a nezok nagyobb resze egy ido utan feladta, csiigged­­ten teblabolva hallgatta a jeleneteket. S hogy mit lattunk, ha epp lattunk? A rendezd (vagy a csapat) szerint egy kozhelyes moralizalast, szerintem Es­­terhazy Hrabal konyve nehany motivu­­ma menten kortol es stilustol fiigget­­leniil valogatott vendegszdvegekkel megspekelt szmhazi kiserletet arra, hogy vajon osszefiigg-e minden min­­dennel, s ha osszekeveriink dramai, prozai, lirai es publicisztikai szoveg­­tormelekeket, akkor abbol megszii­­letik-e egy valami sajatos, szemelyes vallomas eletrol, halalrol, szerelemrol, angyalokrol, alkotasrol, teremtesrol, s ha igen, kell-e hozza az „osszehangzo ertelem", vagy nem gond, ha hiany­­zik? Parhuzamos tortenetek, melyek megiscsak ossze-osszecsusznak, erint­­keznek, s futnak tovabb. A fesztival-eloadast kovetoen volt szerencsem elolvasni az eldadas szo­­vegkonyvet, izgalmas dramaturgiai kaland volt szamomra, mert bar mel­­lozi a stilusegyseget, a jellemabrazo­­last, helyenkent kovetkezetlen - fil­­mes dramaturgiai cseleket hasznalva ugral terben s idoben, megis a szoveg es gondolattormelekekbdl osszeall egy kaleidoszkop, szines mozaik, melyben elgydnydrkodik az ember, a magam­­fajta mindenkeppen. Hozza kell ten­­nem, hogy ezt az egyseget nagyban erositi az a dontese a rendezonek, hogy Esterhazy szovegeire-tortenetere pakol ra, s az nemcsak hogy nem veti le magarol a vendegmondatokat, hanem halasan fogad magaba mindent, meg akkor is, ha az egyes szovegreszek sti­­lusaban nem kepviselik az Esterhazy­­fele nyelvi bravurt es kifinomultsagot. A hosszu kitero utan azonban egy nagy sohajj al vissza kell kanyarodnom a latottakhoz. Az eldadas sajnos nem adta meg azt a szellemi kalandot, ami­­re az alkotok vallalkoztak. Hogy ez annak koszdnhetd-e, hogy haromszor annyi nezo setalt, illetve toporgott a terben, mint amit az eldadas elbirt volna, vagy egyeb formai, rendezoi hi­­bak is okoztak, nem tudom megmon­­dani, mert nem lattam, de igerem, ha lesz alkalmam egyszer kozelebb keriil­­ni az eloadashoz, beszamolok rola... SZERZOI SZINHAZI KISERLETEK Mellozve minden logikai sorrendet, a pozsonyi DunArts eloadasaval folytat­­nam, amely nem tuzott maga ele olyan jellegu celokat, mint a Marianum diak­­szinjatszo csoportja. Csak egy eloadast akartak, mely roluk szol, az o nyelvii­­kon beszel. Az eldadas cime is ezt mu­­tatja: Tdrsas-jdtek. A feladatot sikeresen teljesitette a friss csapat, s az oszinteseg, amivel megszolaltattak a Romeo es Julia menten improvizalt eloadast, a kozdn­­seg koreben nagy tetszest aratott. S bar szakmailag szamos problemat vetett fel a produkcio, tanulsagos volt szem­­besiilni azzal, hogyan velekednek a vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom