Irodalmi Szemle, 2016

2016/10 - RÉGIÓ - Forgács Miklós: Unott humusz (vers) / RÉGIÓ

Tul sok a mely.

Keves a magas.

Mondjuk hangokra gondolunk.

Forditva is minden elkepzelheto.

A melybol szokiink.

Magas a tevedes.

A magasbol bucskazunk.

Mely az ebredes.

Fejiink elveszett.

Rajtunk kivul minden ok.

Labunk rank tapos.

Rangaszkoz. Csetreszpart. Pacuhasarok.

Japan turista fotoz.

Bennsziildtt fagyaszt.

Barki mar japan turista.

De fagyasztani csak otthon erdemes.

Az egesz utcat ki lehetne kovezni melyhutdtt kenyerrel.

A friss kenyeret rogton le kell fagyasztani.

Az orok frissesseget orizziik igy.

Boseget fagyasztunk. Biztonsagot hutiink.

Nem akkor elvezziik a jelent, amikor lehet.

Barmikor lehet, igy halogatjuk a jelent.

Kivarjuk, amig feltetleniil sziikseges kiolvasztani az elmult jelent. A megidezett mult jelene a mostani jelennek nem multja. Parhuzamos jelenidok gubbasztanak fegyelmezetten a melyben. Mely a huto.

Mely a jelen.

Felszinre hozva a volt jelent meg lehet keriilni a pillanatnyit.

A mult kifagyva friss jelen izu.

A friss jelent multtal fuszerezziik.

Minden melyhutobe kell fagyott kenyer.

Megbecstiljiik a jot, nem eliink vele azonnal.

Mert a hirtelen csak melyhutve nem zavar ossze.

Beosztjuk az elvezeteket.

Gazdagsagunk a jeges kenyer.

Kenyerkristaly a vagyonunk.