Irodalmi Szemle, 2016
2016/9 - Rákai Orsolya: „én valahogy egészen benne vagyok abban, amit körültem látok; amit magamhoz eresztek." Test, idegenség, modernitás: Kaffka Margit és a modernség női arca (tanulmány) / CORPUS ALIENUM
es erthetetlen marad (hiszen „erkezik szo" az idegen univerzumbdl), addig a kerdeses noi szerzdk ketsegbeesetten keresik a tarsadalmi csapda nyitjat, helyiiket, eletiik magyarazatat, celjat, ez azonban legtobb esetben teljes ertetlenseggel talalkozik a (ferfi)kdzonseg reszerdl. Hogyan azonositja magat egy nd, mifele identitasa lehet, mely fiiggetlen az ellentmondasos es teljesithetetlen (ferfi)elvarasoktol? Letezik, letezhet-e egyaltalan ezektol a szerepelvarasoktol fiiggetleniil? A szazadelon szamtalan noi novellista es regenyiro keresi a valaszt ezekre a kerdesekre a magyar irodalomban is, s ertelmezesemben ez a torekves a modernseg egyik alapveto temajahoz kapcsolja a noi irok ujfajta jelentkezeset: ahhoz az emancipatorikus, az dnmeghatarozast legitim igenykent felmutatd aramlathoz, amelyrol a bevezetoben mint az idegenseg kommunikacioelmeleti problemakent valo felfogasarol beszeltem. Az gyorsan kiderul, hogy az adott tarsadalmi kontextusban tobb mint problemas a noi testet a sajat identitas forrasava tenni. Bizonyos tarsadalmi retegekben ugyanis eleve teljes az „informacidstopp" a noi test fejlodesevel, mukodesevel kapcsolatban: a lanyok szocializacioja es felserdulese ebben a kozegben sok esetben sulyos traumak sorozata, amelyekrol nem tudnak semmit, s nem is beszelhetnek roluk, mert e kerdeseket a legszigorubb tabuk ovezik. Raadasul a folyamat soha nem zarul le, nem lehet tudni, hogy „sikerrel" letrejott-e a noi test, annak megitelese ugyanis kizarolag ferfiak altal, a ferfiszempontoknak valo megfeleles reven tortenik, mely szempontok viszont sajnalatos modon roppant valtozekonyak: szamos novella tematizalja azt a sokkot, amikor a testi es altala megalapozodd lelki dnertekelest zuzta porra, hogy a Ferfi, aki szamara a noi test kesziilt, egyik pillanatban reakcioival meg arrol biztositotta a not, hogy teste es egesz noi valoja elfogadhato (megkerte a kezet, elvette felesegiil, stb.), a kdvetkezoben felredobta es egy kovetkezo nohoz viszonyitva elegtelennek nyilvanitotta - „feljebbviteli forum" pedig ebben a rendszerben nem adatott. Ez a jelenseg (marmint hogy azert nem lehet konnyu ilyen modon bekes identitaskapcsolatot kialakitani a sajat testtel), meg ferfi irok figyelmet is felkelti - egy ilyen felndvekedes- (es megcsalatas-jtdrtenetet ir meg lenyegeben Maupassant az Egy asszony elete c. regenyben, de bizonyos szempontbol Nemeth Laszlo Iszonya is ide sorolhato. Noi szerzoktol szamtalan peldat lehetne idezni - a legismertebb talan Simone de Beauvoir visszaemlekezese (Egy johazbol valo urilany emlekiratai) es nagy hatasu konyve, A masodik nem, melyben ezt a kerdest expliciten, eszszenyelven is targyalja. Kaffka Margit tobb regenyeben is fontos elem e problemak felvetese
