Irodalmi Szemle, 2016
2016/9 - Polgár Anikó: „Idegenségem nagy szerencse". A másik tekintet Kertész Imre A néző című művében (tanulmány)
latnak erkolcsi feladatkent kezelese, ez a tema mintegy keretezi a konyvet. Wittgensteint idezi („aki nem ismeri onmagat, az »nagy ember« nem lehet"77), s vele polemizalva figyelmeztet arra, hogy az onismeret nem megvalbsithato, nem lezarhato, inkabb csak torekedni lehet ra: „mert hiszen ki ismerheti onmagat?"78 Az iras ugyan nem segit hozza az identitas megtalalasahoz, am a muvesznek az abrazolason kiviil nines is semmi dolga. Az bnvizsgalat meghirdetett programjanak a visszavonasaval szembesuliink a konyv utolso lapjain, vagy inkabb az bnvizsgalat olyan kimeletleniil eleslato, melyrehato fokaval, amelyen nem lehet tovabblepni. Ezzel a tulajdonkeppen bnfelszamolo szkepszissel csak egyvalami allithato szembe, a boldogsag programja: „mert egyedul a boldogsag melto a lethez"79. Az fro ezt a boldogsagprogramot, a masokert eles lehetoseget a masoktol elvalaszto idegensegerzettel probalja szembehelyezni. A legtermekenyebb azonban eppen ez az egymasnak fesziiles: az idegenseg sem valik tokeletes izolaciova, ahogy a benso szamuzetes sem maradt meg a maga szukos keretei kozt. A rendszervaltas, a kiilfoldi sikerek lehetove tettek, hogy az iro kiszabaduljon ketrecebol, de a nyitott ketrecajton megis ujra es ujra besetal, vissza, korabbi eletebe. Az emberi kapcsolatok teren az odaadast, a szeretetet gatolo individualizmus egy belso, egy lelki ketreebe tud zarni: a masik tekintetet tulajdonkeppen a ketrecbol valo kilepes elozi meg, ez adja a kiilso perspektivat. A feljegyzesek sajatos latoszoge (mintha egy idegen nezne be kiviilrol a ketreebe) ezert tud termekeny energiakat felszabaditani, igy valhat az onmagunkban fellelt idegenseg szerencseve, az iroi munka es az emberi letezes alapjava. 77 Kertesz: A nezd, 310. 78 Kertesz: A nezd, 310. 79 Kertesz: A nezo, 311.
