Irodalmi Szemle, 2016
2016/9 - Grendel Lajos: Bukott angyalok (regényrészlet)
IDEGENSEG Persze, masfelol, az elmult rezsim osszeroppanasa segitett is neki, mindenekelott a kikapaszkodasban a godorbdl, amelyet a gyavasaga okozott. A decemberi napokban ugy erezte magat, mint akirol egy hatalmas szikla esett le. Megszunt a titkosrendorseg, jobban mondva legalabbis atalakult, meg ha az, hogy jobba, nem is felelt meg teljesen a valosagnak, mert nehanyuknak a hajuk szala sem gorbiilt. De Janakot levaltottak, es nyugdijba kiildtek. Egyszer, a kovetkezo ev juniusaban, az elso szabad valasztasok alkalmaval a valasztasi bizottsagban folfedezte azt az embert, aki ot egy evvel ezelott Ligetfalura szallitotta. Ez, enyhen szolva, megdobbentette. De aztan tultette magat rajta, elvegre a kommunizmus megszunt, es szabad vilag jott. Lorincnek kiilonos viszonya volt a szabadsaghoz: driilt is neki, meg felt is tole. Lecsupaszitva erezte magat, mint valami birka, amelyet megfosztottak a gyapjatol. Ugyanakkor uj eletet kezdhetett, a titkosrendorsegtol immar fiiggetlent. Es ez az egesz szinte egyik naprol a masikra kovetkezett be. Lorinc, mint sokan masok, mar beletorddott abba, hogy a kommunista rezsim vegigkiseri, mint napkozben, fenyes nappal az arnyeka. Mar megtanult hazudni, mar megtanult csalni - mert a Tocsek-iigy nem volt mas, csak csalas es hazugsag. Janak, mint egy nyajas ordog, ravette a besugasra, es a besugast hazafias cselekedetnek allitotta be. O persze nem hitt a hazafias cselekedetnek, de ugy mutatta, hogy hisz benne. Tehat csald volt. Hazug volt. Mindennek tetejeben meg dnmagat is becsapta. Ezt volt a legnehezebb elviselni. Legszivesebben szembekopte volna magat. De a kommunizmus osszeomlasa varatlanul uj helyzetet teremtett. Mintha a pap - persze szimbolikusan mondva - megbocsatotta volna valamennyi vetket, es most valoban uj eletet kezdhet. Most mar artatlan volt, mint egy ma sziiletett barany. Persze az, hogy besugo volt, ott volt a hatterben, ezt nem lehetett kiirtani, ezzel egyutt kellett elnie a halalaig. Ugyhogy az artatlansag nem volt egeszen artatlansag, ahogy a ma sziiletett barany sem volt barany, hanem birka volt, amelynek a ma sziiletett barany cime kijart, ha az ember behunyta a fel szemet. Tocseket viszont a valtozas egyaltalan nem erintette, legalabbis Lorinc szerint, ugy tett, mintha szinhazban volna, es azt gondolta, boldogok, akik a tortenelemben elnek, de o mar tuljutott a tortenelmen es a torteneteken. Szinhazban tilt - kepletesen -, es rendkiviili modon szorakoztatta, hogy a dramai szituacid egyszer csak varatlanul atfordul vigjatekba, mi tobb, groteszkbe. Tulajdonkeppen semmit sem tett. Ult a szobajaban, mikozben kint, viharos sebesseggel, egyik naprol a masikra megvaltozott a klima. Ult a szobajaban, es sakkozott. A Sziciliai megnyitas es a Caro-Kann vedelem izgatta fol leginkabb, de az Aljechin-vedelem sem volt az utolso, bar az Aljechin-vedelmet a rendszerval-
