Irodalmi Szemle, 2016
2016/9 - Csehy Zoltán: A narancssárga; Dalloszöld; A festményekről éjszaka (versek)
DALLOSZOLD A dalloszold egy meszarlas kellos kozepen arad szet, maga a ver inverze. Biztonsagos kozmosz, melyben nem okoz palyahaborgast a mitoszkereses tomegvonzasa. Gyiirkdzz neki, hogy megtalald a szot a zoldre: a smaragd sirankozasat felissza a fu. A „szigoru stilusnak" gesztozis a vege: a kihordhatatlan szin nem pusztan magzat, de az anyatest eskiidt ellensege. A puha madar megnevezhetetleniil eleten tuli, nem lehet soha elegge halott, nem akar szaporodni. Az evszak is ateshet egy kiados szinkepelemzesen, de a dalloszold szerelme nem tur szennyezodest. Milyen lehet a szag, te jo eg, milyen lehet ez a tanatofobia mentes erintolegesseg itt, a letezes partjan, ahol a veres toll, a tepett hus, a hasadt bor, a huzott er tapetazza ki a teret? A mitoszbol, ha kihuzol egy tollat, megnyilik a test pornografiaja, kitarul a hus kolteszete, tokeletesedik a kifolyo ver prozodiaja. Ma is proxenosza vagyok a zold vagynak: egy gorog varosban magyarazom az idegenseget, azoknak, akik szamara az otthon eleve be nem vallott provokacio.
