Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Szili József: „nagy nyár színe szerelem színe sárga": Lator László költészetéről (tanulmány) / NYÁR

volt, ami nines es nem is lesz soha. Feleseles a lehetetlennel. Nem is nagyon tudnek melle allitani a kolto 1995 elotti kolteszetebol egy masik, meg Euriidike eleteben hozzaja irt ekkora hordereju, ilyen nagy lelegzetvetelu koltemenyt. 1995 utan egy sor olyan verset irt a kolto, amelyekben Euriidike megelevenedik, testet olt, feltamad a legmagasabb fokon, ahogy ez emberileg lehetseges. Oneletrajzi muveben ecseteli a hazai (utobb politikai fogantatasu) priideria vonasait (188-189). Manapsag, amikor a magyar nyelv negybetus szavainak hasznalata innen-onnan nezve a korszeruseg feltetelenek tetszhetik, nines mit tartanunk (optimista vagyok) az effele priideria ujabb remuralmatol. Megsem hiszem, hogy a szokimondas volna mindig a legegyenesebb poetikai megoldas. Ebben a versben semmi sines kimondva, de meg van jelenitve. A „szemermed", ha tetszik, ketertelmu, s akkor ki van mondva, de ugyancsak szemermetesen. Mindegy, tetszik. Hogy az „edes megvaltatas"„ott van"(ketszer) az „erdszakos nostenyszagod"-ban, az isteniilest olyan helyre utasitja, ahol a porno labujjhegyen jar, vagy jarni is elfelejt. Es tobb olyan Lator-vers is van ebben a temakorben, amely az dt erzek koziil (talan a vilagirodalomban is szokatlanul) a szaglas vagy az izleles szerepet nem hanyagolja el. Ott van A teremtes zaro, A csigdzott test gorcselankaddsa kezdetu szakaszaban:

a ragadozo vadallatszagot parolgo test sotet bozotja kozt az bl barsony falan-redoin atiito harmat moho kinalkozasa...