Irodalmi Szemle, 2016
2016/7-8 - NYÁR - Szili József: „nagy nyár színe szerelem színe sárga": Lator László költészetéről (tanulmány) / NYÁR
NYAR kezik maga a testiseg („nagy formaival a tested", „a terded", „szemermed" - a szo minden ertelmeben, „eroszakos nostenyszagodban", „verejtekes testem reszketni kezdett"). Es van ott egy adatszeru s egyben idoszeru egyezes: „huszonhet event huszonharom eved", „hogy itt hogy most hogy vegre valahara". A testi es egyeb melegseg, a tuz, a nyar motivuma is megjelenik („nyar volt", „ siitott ram", „fiistteleniil egyetlen langgal egett", „fekete-iiszkds idom langra lobban"). A „feketeiiszkos idom" egyenesen a verskezdet kiilso sotetsegre vetettsegere vonatkozik, abbol az iiszkos feketesegbol bontakozik ki es „fiistteleniil egyetlen langgal eg". S a kiilso sotetsegbol kiemelo misztikus „megvaltas"szd is elhangzik: „ott van edes megvaltatasom ott van". A zarlat immar az egesz versnek lesz a zaromondata: „nagy nyar szine szerelem szine sarga". A vers vegig hatodfeles jambusokban liiktet. Van ebben a ritmuskepletben valami megallithatatlansag. Gondoljunk a keresztrimes versszakokra, melyekben egy hatodfeles jambikus sor var mindig, s mindig csak var, var az otos jambusokbol allo sor zarasara. Ez a vers vegig magyar jambusokban liiktet. A Nyugat, az Ujhold, de az egesz 20. szazadi magyar kolteszet altal muvelt, kimuvelt jambusokban. A hatodfeles eseteben talan mar csak az utolso ket szotag hosszu-rovid, vagy hosszu-hosszu volta a szabaly. Valaki egyszer majd kitalalja ennek a magyar jambusnak a szotaghossz-merd, vagy csak szotagszamlald szabalyait; en csak azt allitom, van ilyen, s korlatja legfeljebb az, hogy az otodik tag legyen jo. Hitem szerint, de ez csak hit, a magyar versolvasd-versiro fill mar szamos korabbi nagy versbol idehallja azt a hangsullyal is merheto zenet, amely onallo hazai metrikai alapozast nyujt jambikus sorainknak. Ami a rideg szabalyokon valo
