Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Szászi Zoltán: Az utolsó gömöri vámpír (novella)
- Ne a csajrol nyomja itt, az nem erdekel engem! A vampirral, azzal mi van? Kezd felmenni a pumpam, faszikam! - agaskodott fel ismet szekerol a kamionos.- Nyugi, mondom azt is, de kell hozza az alapozas. A tancos lany tortenete. Amikor eppen ezekrol az idokrol beszelgettiink Uchtricerrel, mint meseltem tegnapelott, akkor ott a vendeglo mellett elsetalt valaki. Szerintem nem lehetett mas, csak maestro Luigi. Ahogy eszrevettem s jol megneztem, rogton mutattam Uchtricernek is, aki kihajolt a terasz mellvedjen, hogy jobban lassa. Mikor alaposabban szemiigyre vette, elsapadt, keresztet vetett, azonnal telefonalt, dicsertesseket koszont valakinek, majd par mondat utan ijedten megint kereszteket vetett. Kerdeztem, mi a gond. Erre mondta az Uchtricer, hogy megis lehet valami abban a vampirsagban, amit hiresztelnek a Luigi maestrorol, mert ha hiszem, ha nem, ket hete sines, hogy eltemettek. Igen, ot, Luigi maestrot. Igen nagy reszvetel mellett, es ez biztos, ez teny, szaz szazalek, hiszen d is kint volt a temetesen. Ahogy az egesz varosi eloljarosag, a megyei kepviselok, a csemadokos enekkar, a varosi rezesbanda, a tancmuveszeti egyetem rektoratusa, minden varosi iskola, ismeretlen dzvegyek es ferjes asszonyok, egeszen fiatal lanyok tomege es meg sokan masok, mint egy film vegen. Minimum ezerszaz szemtanu bizonyithatja, a tancmester meghalt. Vagyis azt nem, hogy meghalt, csak hogy volt egy temetes. Diszsirhelyet kapott, rogton a temeto bejarata mellett jobbra, amit a varos fizetett, sajat halottjanak tartva a maestrot. Maestro Luigi, aki meg az en nagyapamat is beavatta a tango, mambo, szamba, csacsacsa meg a rocky es a letkiss alapelemeibe, tehat halott. De hat akkor ki setalhatott a terasz alatt? Ezt kerdeztiik mindketten. Mar tudom. Egy igazi vampir nem hal meg. O, a maestro, az utolso gomori vampir. Halhatatlan. Csak a rosszkor rasiito napfeny okozhatna benne kart, de az is csak talan - mondta Utas, es belekortyolt kihult kavejaba.- Regen hallottam ennyi marhasagot, faszikam! De hazudni, azt tudsz! - veregette vallon Utast a kamionos.- Hazudok? En? Ha nem hiszik, amit mondok, akkor nezzenek csak oda! - mutatott ki Utas a benzinkut kettes tankoloallvanyara. Tarsasaga, a mintegy feltucat almatag taxis, egy kikopott no es egy korabban felreszeg, igy reggelre majdnem kijozanodott tinilany meg a masfel mazsas kamionos megdobbenve latta, amint a nehany hete eltemetett, Utasnak es baratjanak, Uchtricernek mar korabban is megelevenedett tanctanar most es itt, eppen ennek a benzinkutnak a kettes allvanyanal kilibbent fekete frakkban egy feher Mercedesbol. Ingmelle kisse gyurott, szemei karikasak, a szemgodor melysege felelmetes. Egy hofeher ruhas, elsobalos koru, viaszsarga arcu, kivalo alaku, legiesen finom, a vekony bali ruhaban didergo lanyka iilt a volannal. Szeme helyen neki is csak voros karikak, a nyakan, a nyakan pedig egy vervoros selyemsal, aminek vekonyka csikja a laba koze folyt be szinte. Nevetve, de furan, szinte hideg levegot lehelve egy jeges kavet rendelt utasatol, a ven frakkos alak meg pihegve, szuszogva igyekezett tankolni, eppen csak ket ujja koze csippentve a tankolopisztolyt a kettesnel. A bentiek dermedten neztek, Utas, mint a dolgok ismeroje, csendesen bologatott. Majd kelet fele nezett. Napfelkelte. Micsoda pillanat! Ahogy a feher Mercedes utasaira hirtelen rasiit a nap, a felkelo nap elso eles sugara, egyszerre csak minden elparolog. Egyetlen szempillantas alatt feher-sziirke porra valtozik minden. Hirtelen a szel is felzug. A benzinkut mozgaserzekelo ajtoja
