Irodalmi Szemle, 2016
2016/7-8 - NYÁR - Polgár Anikó: Orpheuszról dől a viz; Eurüdiké várja Orpheuszt; Orpheusz galériája III. (versek) / NYÁR
Z-S t-< t-» T T T"1 T T C r7 Zn7\TT1T)T7\“17\ T T T uRPHLUSZ GALERIAjA III. (A fu vol aicEs zt to OLUMPOSZ) Olumposz a fuvolazas utan elnyult a viragok kdzott. Derusen alszik, fol-ala jar a mellkasa. Koregyult egy csapat felheviilt es vigyorgo szatir. Az egyiknek a nyelve log, mig izzadt tenyerrel tapogatja a fiu combjait. Egy masik melleterdelt es csiklandozza a labujjait. A nyaka mellett is allnak, egymast lokodve: borzoljak a hajat, s egy szemtelen mar-mar a vallaba harap. Nezd ezeket a fekete pottyoket a hasan, aztan hajolj kozelebb! Bamulatos, hogy a festo ezt a masirozd hangyasort milyen aprolekos gonddal dolgozta ki. Figyeld meg a szatirok szorszalait! Csupa szor mindenuk, meg az arcuk is, s eszukbe sem jut rejtegetni allati nagysagu szerszamaik. Olumposz nem sejt semmit, farka lelottyadt, ket karja a feje alatt, arcan meg borosta sines, csak a honaljan sotetlik nehany apro pihe. Kdrulotte munkaeszkozok, felig kesz fuvolak, lyuggatott fadarabok. A legtiirelmetlenebb szatir, mig a tobbiek kinevetik, mar dugja is szajaba az egyiket, s fujja, felpuffadt arccal, belepirulva, mintha erezne benne Olumposz nyelvenek es borenek nyomat.
