Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Csuka Botond: A színpadról lelépve (Laboda Róbert Túlzások című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
tZLfiSEK IS POFONOK vagy megint maskor az amugy sodro szoveg megtoreset eredmenyezik. A slam-reviik talan legkinosabb oroksege persze a faradhatatlan szojatekok, melyek azonban feltunoen eroltetettekkent hatnak a kotetben, gyakran ertelmetlen kepeket sziilve: „vigyaztal, mint vigyazzban allott tai" (Kimondhatatlanul, 5.). A szozsonglorkodest a Ha nem kellek cimu szoveg jaratja csucsra, ahol majd' minden sorra jut egy szdjatek, melyek csak azert nem muljak alul egymast, mert tobbnyire ugyanazon elv alapjan sziiletnek: „Aranyom! Toldi-de a szad, meg az ar cod! I soha kellett felned, hogy megtalalsz Algo-Pirin, / te voltal az Ananasz a zavaron, / en meg mint valami aprod.hu-n elarult / ketszondas dre-Geri, I ligy kerdeztem, hogy mi az, / hogy nem mukodik kdzdttunk a ke-miaz?" (26.) A kepzavarok es az ertelmetlenseg a kotet kepalkotasara altalaban is jellemzo: „terhallasom vadaszva szaggatott, / emellett eget rengetett, I az iivegben atveszelt allapotom / a sarokban flamencot pengetett I felemet emelo, amulo latkepet / valaszt dlddklo szempar, / csak egy konstans ekezet I farigcsalt, egyszeri villain" (Teremkoncert, 7.); „ahol en lakom, I ott seriilt allatok lelket savazza I egy hetente valtozo terkepfoszlany meretaranya" (Ldbnyom, 8.). Laboda Robert elso kotete tehat nem arul zsakbamacskat: a tulzas, a tulhabzas, a gatlastalan aradas - legyen szo erzelgossegrol, nyiltan vallalt szemelyessegrol, hataskeltesre kielezett poenokrol vagy fekevesztett szojatekokrol es nyelvi humorrol - valdban a szovegek legfobb karakterisztikumai koze tartoznak. Tanulsagos kotet, amennyiben lapjain vilagossa valnak a slam hangzo, mozgd, liikteto kozossegi tere es a verseskony v lapjai kozotti transzmedialis atvitel veszelyei, buktatoi. Laboda kepzett es markans szinpadi jelenletetol megfosztva a szovegek pusztan a slam-poetikak orokseget nyogik: a szojatekok, a kephalmozas kovetkezteben szeteso, sokszor kepzavarokkal telitett, a szemelyes elmenyeket versse formalni keptelen szovegeknek most magukban kellene megallniuk a kotet lapjain. Amennyire tisztelnie kell a hagyomanyos lfrakritikanak a slamperformanszok sajatos muveszeti torvenyeit es ertekelesenek specifikus szempontjait, ligy masfelol a slammereknek is szamolniuk kellene a mediumok kozotti lepegetes veszelyeivel (amit sokan koziiliik persze meg is tesznek, ha koltokent adnak ki kotetet). A Tiilzdsokban nagyon keves peldat talalni egy masfajta lirapoetika ervenyesitesere, az olyan szerenyebb, csendesebb, visszafogottabb szovegek, mint a Tavaszi messzeseg vagy a Level nagyapdmnak tunnek szamomra jarhatobb utnak, melyet a szinpadrol lelepve e kolteszet talan a leginkabb folytathat majd - ami persze nem jelenti, hogy Labodanak feltetleniil le kellene lepni a szinpadrol, ahol olyan otthonosan mozog. Hiszen errol szol a slam, nem? (Laboda Robert: Tulzasok. Athenaeum, Budapest, 2015. 80 oldal, 990 Ft)
