Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Fülöp Antal: Egy ripacs följegyzései (regényrészlet)
madt, rossz jaratra szalltam. Megszolitottam a sofort, de 6 vagy nem szeretett, vagy felt beszelni... Ezert eleg furcsan ram mordult, hogy „vezetes kozben tilos a sofort zavarni!..." Most engem szolitottak meg... Egy idosebb holgy, szinte ugyanazzal a „monarchiabeli" arccal, amellyel mar az operahazban is talalkoztam, s amilyenbol Pozsonyban mar alig-alig akad itt-ott mutatoban...- Hol szeretne leszallni, fiatalember? - kerdezte.- A Karolinum foepiiletenel! - feleltem, erezheto onerzettel, reszben valaszul a sofor elutasito magatartasara... Azt hiszem, a „ foepiiletenel" szot a kelletenel kicsit jobban meg is nyomtam. Nem tudom, milyen kepzettarsitast vartam volna el a kedves idos holgytol e verbalis „kitetelemre", de a ram toro sznobsagomban nem sertodtem volna meg, ha valaki ott a buszban igy fejezi be a gondolatot: „O, igen, a gordg-latin filozofia szak most a foepiiletben szekel..." De ehelyett a kedves, finom arcu idos holgy azt mondta, szeretettel:- Milyen szepen beszel mar csehiil, gyermekem... Ez a „mar" volt az, amire a legkevesbe vagytam ebben a percben. Az idos holgy honnan tudhatja, hogy alig fel eve koslatok Pragaban, es ahhoz kepest mar tenyleg szepen beszelek... Bar nem annyira, amennyire szerettem volna, s lam, a kornyezeti artaimak ordoge, marmint Papa Toronto kornyezeti artalmaie: e pillanatban nekem is Nietzsche jutott eszembe, affele fiilembe iiltetett bogarkent, bar nekem most nem „az erkolcstelenseg erkolcsenek" apostolakent jelentkezett, hanem az dnmagunkkal vald elegedetlenseg legpozitivabb hirdetojekent: „Ha ott erezziik kevesebbnek magunkat, ahol tenyleg kevesebbet tudunk, meg nines olyan nagy baj..." Igy tortent, hogy A filozofia vigasztalasa helyett (Boethius miive), a filozofia tamogatasaval szalltam le vegiil is jo helyen: mert kozben a busz mar meg is allt, majd szepen tovabb is indult, s en arra lettem figyelmes, hogy az idos holgy azt mondja:- De hat nem szallt le, fiatalember! - csodalkozott a trefas helyzeten. - Le kellett volna szallnia... A Karolinum mellekepiiletenel majd ne felejtse el!... Ott is erdeklodhet... Igy nem szalltam le ott, ahol velelmeim szerint le kellett volna szallnom, hanem ott, ahol nem kellett volna, majd kideriilt, hogy mindez epp forditva van: mert epp a megfelelo portasfiilke elott alltam!...- Co je, hoku? - kerdezte a portas, kinyitva az ablakot. - Co hledas?...- Hledam pana malira Dudora z Komarna... Rovid telefonalas, keszseges hajlongas (talan volt valami a fiile mogott, vagy esupan nem volt munkaskader?...), aztan mar mondta is: Pan Dudort hiaba keresem, mert pan Dudor tegnap (nota bene!...) a Komaromi Jokai Napokra - Dereskbe utazott!... „Igy se rossz!..." - gondoltam elkoszonve... De hat miert is ment volna konnyebben vagy egyszerubben valami, ami Dudor Pistaval volt kapcsolatos?
