Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Janáky Marianna: Kötél-tánc; Összeterelt szobrok (kisprózák)
Anna a korhazban: Tobbre nem emlekszem, csak arra, hogy iilok a tanariban, es nem erzem, hogy iilok, nem erzem, hogy a hatam, a combom, a labam erintene a szeket, nem erzem, hogy neznek, hogy allnak kdriildttem, hogy hanyok, csak kollegam orditasat hallom az utcarol, kirohanok a tanaribol, senki, atszaladok az udvaron, csapodik az ebedloajto, utanam senki, egy asztal ala kuporodom, varok, foldig er a feher terito, itt a kotel, ezzel akasztotta fol magat, itt az ellenorzoje, irj be neki, szoritottak ossze szavai, es anya hirtelen bebujt az asztal ala, fonni kezdte hajamba a terito szeleit, batyam es hugom ide-oda kigyozott felfele rajtam, es huztak, huztak a terito ala apa koszoruinak egyre hosszabbodo, sok-sok eve sargulo szalagjait. A tanar kollega, Jani apja otthon: Csak megpofoztam egyszer. Ketszer. De magyarbol harmast kapott! Elozo heten matekbol. Akkor is kapott. Az osztalyfondket meg lekdverezte! Jo, nem mehetett moziba, de nehogy mar az en fiamba legyen szerelmes a hiilye igazgato lanya! Anna a korhazi agyon: Kijottem az asztal alol, miert, anya es a testvereim eltiintek, 6 jott kozelebb, razta a kotelet, orditott, nem hallottam, csak magam ele kaptam egy szeket, hatralni kezdtem az ablak fele, inkabb kiugrom, gondoltam, de az igazgatohelyettes megjelent, 6 is orditott, azutan masok is bejottek. Anna arcdn egy kdnnycseppben, mintha kivetiton, latjuk emlekeit, amint ket ferfi kollega tdmogatja korcs mozdulatokkal, kiseri a buszmegdlloig. A buszon hazafele nem emlekszem: emlekszem, nem emlekszem, csak arra, hogy iilok, es nem erzem, hogy iilok, nem erzem, hogy a hatam, a combom az iilest erintene, csak hirtelen valami sotetseg, majd mintha tolcserkent tagulo fenyesseg, es lattam magam valahonnan fentrol, hogy iilok a buszon, a szemem becsukva, anya odaiil mellem, atolel, mond valamit, nem emlekszem, mit, valaki segitett, leszalltam a buszrol, a rendorseg nines messze, gondoltam, de nem ereztem a labam, nem ereztem, hogy lepek, a felelem ment helyettem. Egy rendor: Megszurta? Fojtogatta? Hiilgyem, ezek szerint meg meg se tamadta! Nem folyt ver! Hat, sajnalom, semmit se tehetiink. Egy temeto ravatalozoja. A koporson ballago tarisznya. A pap int a didkoknak, akik felemelik a koporsot, es lassu,fekete mozgdssal mennek a keskeny kikovezett jdrddn. A temetoi munkasok kocsira rakjdk szaggatott mozdulatokkal a koszonikat, csokrokat, majd utdnuk indulnak. Anna otthon: Nem mertem elmenni a temetesre. Feltem. Ket ev mulva a fiam is feltettem. Nem mertem otthagyni babakocsiban a kertben, feltem, elrabolja, megmergezi, vagy aramot vezet a kilincsbe, feltem setalni menni, meglat minket a foteren, odajon, kiboritja a kocsibol, itt a kotel, az ellenorzoje, irj be neki! 2. Az osz dsszehuzta kabdtjdt a szakmunkdskepzo udvaran. Mint a lehullott levelek, kupacban allnak a didkok egy mobiltelefonjdt mutogato fiu koriil. Anna elindul felejiik, de csengetnek. Eassan mindenki betaldl az ajton, pofont, seggbe rugdst mimelve. Egy lany felsikolt lokdosodes kozben. Anna bagyadt mozdulatokkal, feher arccal lepked felfele a lepcson.
