Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Szászi Zoltán: A portás, aki Leninre vigyázott (novella)
- Persze, meg egy vervorost, csodand! Na hat, a tanar ur az ilyen egy ember volt. Mikor leerettsegiztiink, akkor deriilt ki, a parhuzamos osztalyba jaro, teltkarcsu, csendes, visszahuzodo lannyal kavart a tanar ur, akit aztan el is vett felesegiil, maig egyiitt elnek, szepen, boldogan, a tizennegy ev korkiilonbseg ellenere is. Csak akkor mennie kellett a gimibol, valami tanonciskolai tanarra fokoztak le, de ott meg a rendszervaltozaskor mar felfele avanzsalt, sot igazgato is lett, majd belefaradt a sok szelmalomharcba, es levaltottak, elmartak a sulibol. Hat ennyi.- Atlagos sors, atlagos rendszervaltozas utani sors, nem is tudom, mit akart ebbol kihozni, Utaskam, ez nem egy nagy ecesz eddig? Mit akar kihozni ebbol? - rebegte halkan Lajos bacsi, aki egyszerre arra is emlekezni kezdett, hogy annak idejen 1985-ben 6 is megszavazta a tanar lefokozasat es tanonciskolaba valo athelyezeset, mert akkoriban meg minden ilyen iigyet a jarasi partbizottsag is megvizsgalt, es ajanlast is hozott. Ahogy 1995-ben, mint az eppen uralkodo meciarista part tagja, ismet a kirugatast tamogatta. Egyre kenyelmetlenebbul erezte magat Lajos bacsi, de nem mutatta, csak kisse ideges kezdett lenni. Ugy erezte, Utas tud valamit rola is, es jol gondolta. Tudott, nem is keveset. Azt varta, mire megy ki ez a „Lenin a fogdaban" tortenet, s hogy Agost igazan tamadasba lendiil-e.- Elmondom, csak nyugisan tessek kivarni, Lajos bacsi! Volna egy tanacsom maganak. Ha teheti, maga ne nagyon menjen napra! - mondta piros italaba kortyolva Utas.- Magas a vernyomasom, tudom, nem is jarok nagyon, de miert mondja ezt? - horkant vissza Lajos bacsi.- Nem a magas vernyomas itt a baj, hanem az, hogy ha veletlen napra menne, akkor tocsogna, annyi vaj van a fiile mdgott, elvtars uram-batyam Lajos bacsinak. Megmaradt a leveltar, Lajos elvtars bacsi. Meg am! Barna tanar ur meg is mutatott nehany dolgot. Amilyen preciz faszfejek voltak maguk, hat a jarasi leveltarba is atpostaztak minden jegyzokony vrol egy masolatot, igy hiaba egettek el a partbizottsag epiiletenek udvaran a sok iratot, azert maradt eleg bizonyitek a maguk gamatsagara.- Ez micsoda hang, kikerem...- A kissoret kerje ki, aztan menjen, Lajos elvtars, menjen, es nezze a parlamenti kozvetftest, maga ven szarrago. Azt hiszi, nem tudom, ki volt maga? Hogy igenis ott van a leveltarban a jegyzokdnyv, amiben az all, maga kezdemenyezte a Lenin-szobrot, raadasul maga volt az a megatalkodott gazficko, akinek kipattant a fejebol, hogy azt az allam altal elkobzott templomok harangjaibol kene kiontetni! Hogy maga helyeztette at Barna tanar urat az inasiskolaba, maga rugatta ki onnan '95-ben, amikor hirtelen meciarista lett. Honapok ota jarom a leveltarat. Most pedig atiilok egy masik asztalhoz, nem piszkolom magam tovabb! A soha viszont nem latasra. De meg valamit mutatnek, nezze csak, ez jarna maganak is, csak hat, egye meg a fene! - mondta lemondoan Utas, es kifele mutatott, a varoshaza fele. Ott egy teherauto allt, meg egy hat tonnas daru. Lassan csikorogva emelkedett fel a drotkotel, azon logott a gipsz Lenin, a nagy, a halhatatlan, eppen ugy abrazolva, mintha a szifilisztol megvastagodott koponyajahoz akarna hozzanyulni. Magatehetetlen, otromba figura logott a drotkotelen. Himbalta a hirtelen betamado eszaki szel. Es felhangzott egy dal is. Mary, a csodalatos, addig vacakolt, mig meg nem talalt valamit, a regen kikapcsolt
