Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Tibeti népmesék (A gyáva rabló; Tündöklő csillag; A békaherceg; A Nap válasza; Az ember, a nyúl és a farkas; A varázslatos csirke; A sziklaoroszlán kinyitja a száját; Az egérhercegnő; Az okos juh; Péter Alexa fordításai) / HOL VOLT, HOL NEM VOLT
HOL VOLT, HOL NEM VOLT TIBETI NEPMESEK* A GYAVA RABLd Egy szegeny idos asszony egymaga elt kis satraban egy elhagyott, kies helyen. Nem volt penze, nem voltak gyerekei, az egyetlen erteke egy barany volt. Az idos asszony rettegett, hogy valaki elveheti a kis baranyt. „Milyen boldog lennek, ha valaki megtanitana nekem egy vedelmezd mantrat, amely megved a tolvajoktol!" - gondolta gyakran. Egyik nap az asszonyhoz egy ember erkezett, aki szerzetesnek adta ki magat. Az idos asszony nagyon boldog volt, mert szinte soha nem latogatta meg senki. Azt gondolta: „Az istenek megkonyoriiltek rajtam, elkiildtek ezt a szerzetest, hogy megtanitson nekem egy vedelmezd mantrat, amely megvedi a baranykamat a rabloktol." Ezutan megkerte a szerzetest, tanitson meg neki egy ilyen mantrat. A „szerzetes" igy gondolkodott: „Ha megmondom neki, hogy nem ismerek egy ilyen vedelmezd mantrat sem, rajon, hogy nem is vagyok szerzetes, es nem ad nekem enni." Abban a pillanatban egy kis nyulat latott elugralni a sator melletti cserjesben. Ez dtletet adott neki egy mantrahoz, amit az asszony szamara talalt ki: „Halk leptekkel kozelitesz, Hegyezed a filled, hogy mindent hallj, Lopakodsz a foldon csuszva, Szaladj innen messzire!" Az idos asszony boldogan ismetelgette a mantrat, miutan a „szerzetes" befejezte az evest, es tavozott. Egyik delutan az asszony iildogelt a satraban, es ismetelgette az ujonnan tanult mantrajat, mikozben egy tolvaj rejtdzkddott a sator melletti cserjesben. A tolvaj azt tervezte, ellopja az asszony baranyat. Ahogy labujjhegyen a satorhoz osont, meghallotta, ahogy az dregasszony bent mormogja: „Halk leptekkel kozelitesz." A tolvaj megallt, es fesziilten figyelni kezdett. Az idos asszony folytatta: „Hegyezed a filled, hogy mindent hallj." A tolvaj megrettent, azt hitte, eszrevette ot az asszony, es menekiilore fogta. Elkezdett kuszva tavolodni, mikozben hallotta: „Lopakodsz a foldon csuszva." Ettol mar annyira megremiilt, hogy hanyatt-homlok rohanni kezdett. Kozben kiserte ot az dregasszony hangja: „Szaladj innen messzire!" A tolvaj olyan gyorsan szedte a labait, ahogy csak tudta. Biztos volt benne, hogy az idos asszony egy isten vagy egy arto demon. Ezutan a tolvaj felhagyott a lopassal, es soha tobbe nem vette el mas javait. ' A mesek forrasa: Tse-dbang rdo-rje - Dpal-ldan bkra-shis - 'Gyur-med rgya-mtsho (osszeall.): Bod dbyin-gyi dmangs sgrung [Tibeti nepmesek]. 2006, Qinghai Normal University.
