Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - A vidraasszony (tlingit mese, Balázs Imre József fordítása) / HOL VOLT, HOL NEM VOLT
HOL VOLT, HOL NEM VOLT A VIDRAASSZONY (TLINGIT MESE) z Elt egyszer Sitkaban egy szegeny ember, akinek harom kisgyereke volt. A felesege kevessel korabban megbetegedett es meghalt. Sirtak-rittak naphosszat a gyerekek ehsegiikben, mert a szegeny embernek alig volt ennivaloja a hazban. „Szegeny kicsikeim, barcsak elne a nagynenetek, o biztosan segitene" - mondta nekik. A szegeny ember novere nehany eve hint el a tengeren. De azt meg a csaladja sem tudta, hogy a vidranep fiai megmentettek a vizbefulastol. Aznap este a szegeny ember zajt hallott odakintrol: mintha egy hatalmas terhet dobott volna le valaki a foldre a haz elott. Ahogy kinezett, egy oriasi kosarat latott az ajto elott. Tele volt szaritott hallal es vadhussal, no meg olajjal. Szetnezett, hogy ki hozhatta az ennivalot, es egyszer csak sajat noveret pillantotta meg, akit nehany oraja emlegetett. A nover egeszen kozel jott hozza, es azt mondta:- A kicsiknek hoztam az ennivalot. Most mennem kell, de hamarosan ujra latni fogsz. Nem lakom messzire innen. A falut, ahol lakom, Attetszo-falunak hivjak. Hozzank is koltozhetnetek, gondolkozz rajta!- Epp egy kenut keszitek, es az meg beletelik egy idobe - mondta a ferfi.- Azzal ne torodj, majd elkuldom az unokadcseidet, s ok segitenek a kenuepitesben! - mondta az asszony. Telt-mult az ido, es elfogyott az ennivalo, amit az asszony hozott. Akkor ujra felbukkant egy ugyanolyan kosarral, es azt mondta a testverenek:- Most mar tenyleg hozzank kellene kdltdznod. Latom, nehezen boldogulsz a kicsikkel. A kis csalad keszulddni kezdett az utra. De meg mielott teljesen keszen alltak volna, a ferfi egy koteg kek hunyort szedett, es tengervizbe aztatta, hogy meg kemenyebb, meg keserubb legyen. Ahogy ezzel megvolt, meg is erkeztek a novere fiai: jokepri fiatalemberek voltak, csupan hatukon lelogo, hosszu hajfonataik tiintek kisse szokatlannak. A szegeny ember megmutatta nekik, hoi van a felkesz kenu, a fiuk gyors mozdulatokkal befejeztek az epiteset, es le is vontattak a partra. Utra kelt tehat a csalad, es nemsokara ujra partot ertek. A falu nepe szivesen fogadta oket, novere is ott volt azok kdzott, akik elejiik jottek.- Ne koltozz be a faluba - sugta testverenek. - Maradj inkabb itt, valamivel tavolabb. A falubeliek nagyon kedvesek voltak hozzajuk, es annyi halat hoztak nekik, amennyit csak kivantak. De a koteg kek hunyor mindig ott volt a ferfi keze iigyeben - ugy tanulta Sitkaban, hogy az megovja dt mindenfele ronto varazslattol. Legkisebb fianak gyakran enekeltek a falubeliek egy altatodalt, a ferfi nem ertette jol, de egy reszet az eneknek egeszen pontosan ki tudta venni: „Hosszu farok, kunkorodj, hosszu farok, kunkorodj!" Rosszat sejtett, s nehany nap utan alaposan megvizsgalta gyermeket. Rossz sejtelme beigazolddott: a gyermeknek hosszu farka nott. Vette a baltat, es egy hirtelen mozdulattal levagta.
