Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Forgách Kinga: „Nem félek az emlékektől" (Szászi Zoltán A szokott helyen hatkor című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

IZLESEK ES POFONOK

szedszeruseghez hozzatartoznak a folyamatos elkalandozasok, ismetlesek is.

Voltakeppen ez a mu fejlddesregenynek is nevezheto lenne, nem a rendszervaltas szempontjabol, hanem Ocsi szemelyisegfejlodesenek szemszogebol. O ugyanis felno az alatt a felev alatt, amig a meseles zajlik. A mult megismerese altal erettebbe, feleldssegteljesebbe, komolyabba valik: „Latom, azert maradt benned valami a regi Ocsibol, de az uj, az okosabb is kezd kibukni olykor" (285.).

A konyv vegen visszateriink a XXI. szazadi jelenbe, oda, ahol a fiatal Ocsibol mar kozepkoru, erett ferfi valik, aki meg is kapja a stafetat a tortenetek tovabbmeselesere: „Ird meg, ha nines mas mod megorizni, mint az ujjaalmodas" (294.). Bar a regeny utolso par mondata melodramatikusra, s emiatt hiteltelenre sikeriilt, a konyv egesze ertekes es fontos alkotas. Nem tudni, hogy mennyi benne az dneletrajzi motivum es mennyi a fikcio, de talan nem is erdekes, hiszen a mese akkor jo, ha komolyan lehet venni, ha valosagnak erezziik minden mozzanatat. „Tudod, aki akar, az tud, aki tud, az mer, aki mer, annak a vilag is megnyilik, es megnyilik a mult is, mert tudja, mit, kit hoi es hogyan kell megkeresni abban a fura dimenzioban, amit emlekezetnek hivnak" (150.).

(Szaszi Zoltan: A szokoti helyen hatkor. Kalligram, Pozsony, 2015, 296 oldal, 2700 Ft/9 €)