Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Forgách Kinga: „Nem félek az emlékektől" (Szászi Zoltán A szokott helyen hatkor című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
Sr I r-'^ ' ' A „NEM FELEK AZ EMLEKEKTOL" SZASZI ZOLTAN A SZOKOTT HELYEN HATKOR CIMU KOTETEROL „Ne gyere nekem azzal, hogy m inden az elso mondaton mulik" (7.). Emlekezni nehez. A mult nehol homalyos, nehol fajdalmas. Nem konnyu hat elkezdeni az utat visszafele sem. Szaszi Zoltan uj regenyeben megis arra vallalkozik, hogy emlekezzen, meseljen es tanusagot tegyen egy olyan mult mellett, amelynek megismerese altal kozelebb kerulhetiink jeleniink torteneseinek megertesehez is. A szokott helyen hatkor egy dialdgusregeny. Nincsenek benne taj-, vagy szemelyleirasok, nines benne narrator. Csupan parbeszedek vannak tizenhat fejezetbe suritve. Megsem drama. Pedig ha az lenne, lehetne olyan Ibsen-fele analitikus jellegu jelenetsor, amelyben a mult traumainak fokozatos felfedese altal ertjiik meg a jelen kilatastalansagat. Csakhogy ez a mu nem egyszeruen visszavezet minket egy tortenelmi helyzetbe es idopontba, hanem ehelyett, meg egy csavarral, dupla feneku multat hoz letre. Harom pontosan meghatarozott iddsikunk van ugyanis. Az elso a jelen, vagyis 2014 aprilisa. Ez az idosfk adja meg a regeny keretet, innen indulunk, es koriilbelul ide is teriink vissza par honap elteressel. „Talan az en hibam, hogy sose tudok belevagni a dolgok kozepebe, mindig kell valami felvezetes, vagy egy kis felrevezetes" (9.). A regeny kozeppontja megsem a XXI. szazad, hanem a rendszervaltas idoszaka, pontosan 1989. junius 15-enek delutanjatol egeszen 1990. januar 5-ig. Ebben az idosikban zajlik a cselekmeny, vagyis itt tortennek meg a visszaemlekezo beszelgetesek, melyek erintik a vilaghaborukat, '56-ot s leginkabb a kommunista rendszer eveit. Egy tortenelmi fordulopont jelenebe erkeziink meg. A kotet alcime (tortent-e valaha valami is?) elorevetiti a mu kozponti problemajat, vagyis az objektiv tortenelemleiras lehetetlensegenek es az emlekezes nehezsegeinek kerdeset. „Azert is nehez, Ocsi, mert talan ugy, ahogy en emlekszem ra, nem is letezett soha, csak en szerettem volna, hogy olyan legyen, s annyira szerettem volna, hogy igy emlekszem ra" (54.). Az egesz regeny folyamatosan jatszik az elmeselhetoseg es a szubjektiv mult felderithetosegenek hataraival. Egybecsuszik mikro- es makrotortenelem, egyeni es kollektiv sors, mult es jelen, teny es mese: „Mindenre emlekszem, es semmire sem pontosan" (8.). Szaszi arra sem felejt el rajatszani, hogy mennyire nehez fiatalkent megerteni a multat, az elozo generaciok traumatizaltsagat („neha kdvetni se birom, ki mit mond, kirol is beszel eppen" - 68.). Tulajdonkeppen az egesz regeny a fiatalsag es az oregseg ellentetebol taplalkozik (noha az idos szereplok csak dtven-hatvan evesek), ami egyben tapasz-
