Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Czinki Ferenc: A pozsonyi metró (kisprózák)
Vajat adsz hozza, aztan a pastetomtesztaval lefeded. Meleg vfzfiirdobe allitva parolod het oran keresztiil. Nem nezegeted. Bizol a hattyudban. Amikor formaba ontve talalod, remeg, csillog, illatozik, megall alatta a Fold a forgasban. Aztan a szarnyakhoz latsz hozza. A levagott szarnyakat paprikas lisztbe forgatod, de akkora serpenyo csak a pokolban van. A Pozsony-Ligetfalu nevu bolygovaros folott egy pillanatra ekkor valoban megall az idd. A ketezerketszaz ora napsiitesbdl, amit ennek a varosnak kiutalt a Joisten, elmulik egy ujabb adag, sziirkeskekre valt az eg a Lipa folott is. A teraszon megallnak a korsok, nem koppannak a vasasztalokon, a vendegek nem rugdossak cipoorrukkal a kavicsot, nem hintaznak a racsos szekeken. Mondataik tiirelmesen varnak a befejezesre. Adatkozlom hosszan nezi a vekonykepu ferfi vonasait, a szemeit, hianyos, sargassziirke borostajat, mar eppen elkepzelne a pokol iistjeit, serpenydit, jo kedelyu kuktait, amikor ujra beindul a mozgokep, csikordulva megis doccen egyet a bolygo a tengelye koriil, es feleled a Krcma Lipa. Aztan ujra a moraj. Mindenki visszater a korabbi beszelgeteshez. He, dreg, kerdezi adatkozlom, ha elkesziil a lakotelep, hova mennek ezek a hattyuk? Miert, en hova megyek? Maradnak, bazmeg, maradnak. Vagy itt sem voltak. Adatkozlom keveset alszik az ejszaka. Remalmai vannak, tobbszor felebred. Amikor megunja a forgolodast, a konyhaba megy. Kihuzza a fiokokat, egyiket a masik utan. Az utolsoban vegiil megtalalja, amit keres. Kezebe veszi a kest. A konyhai neont lekapcsolja maga utan, es mar a lepcsohazban jar. A hattyu Nem olt villanyt. Adatkozlom a sotet lepcsohazban botorkal lefele 1976 juniusaban a hetedik emeletrol. Az ablakokon csak itt-ott vilagit be a kiepiilo kozvilagitas fenye. Amikor kier az utcara, a toltes fele fordul, es a vorosre mazolt vashidat keresi. Es hogy villanjon valami feher a kanalis mellett. Vajon hoi lehetnek ilyenkor? Hol alszanak? Iden majus elsejen ugyanerre jottek, szaladt mellette a rovid haju lany, a hosszu pulovereben es hangtalan tornacipojeben. Veget ert a koncert a Duna-parti szinpadon. Mar pakoltak a zeneszek, amikor ok is elindultak. Ha lehet, meg ennel is sotetebb ejszaka volt, meg kevesebb lampa egett az uj epitesu telepen. Tavasz volt, szinte nyar, konnyuek voltak, megittak egy iiveg feherbort a fuben, aztan Pragarol, Becsrol meg New Yorkrol beszelgettek, meg a basszusgitarosrol, hogy az elozo jobb volt. Ekkor ertek a toltes kozelebe, es indultak az egyre surusodd paneltornyok fele. Adatkozlom most leereszkedik a vashid ala, es nyomokat keres. De nem nagyon tudja, hogy milyen is pontosan egy hattyu labnyoma. Talan ha elhagyott volna nehany tollat. Arra gondol, hogy az dreg biztosan osszevissza beszelt, ugyan hogy lehetne megsiitni egy hattyu szarnyat, nines ennek semmi ertelme. Mar eppen visszafordulna, amikor a ritka nad mogul elolep a feher villanas, mintha alakja, tekintete is lenne, es fele tipeg. Egy darabig mintha neznek egymast. Aztan mar csak az iramodas. Adatkozlom megesuszik a saros kanalisparton, nehany feher toll a kezeben marad. A kes markolata belerajzolddik a masik tenyerebe. De mar rohan is tovabb. A hattyu meglepoen gyorsan tavolodik, persze nagyon sotet is van, a viz menten haladnak. Ha
