Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Szászi Zoltán: A kislány, aki körbehorgolta magát (novella)

es belesiippedt az idobe, a lazba, a szomorusagba, a halallal es szerelemmel vivott elso piirrhoszi csatajanak emlekorvenyebe. Csak aludjon mar el vegre, az alom gyogyit! Az egesz csak alom! Utasban az elcsitulo vacogas utan tisztulni kezdett a benti emlekter, mar megint utazott, most nem meselt, most ujraelte a tortenetet, a Lany es a kamasz egymassal es a halallal lefolytatott csatajardl. Pontosan latta, ahogy az a Lany ott, a morvaorszagi, klimatikus fiirdoben, Jesenik varoska foteren, a SLOVAN szallo ablakaban iilt, es csak derekig latszott. Tokeletesen fel tudta idezni, ahogy aprokat mozdult a valla, oda se nezett a keze munkajara, inkabb a kinti vilagot figyelte, mig oleben eles es villogo horgolotuk jartak a tancot legiesen finom, hosszu ujjai kozt. Almaban is, meg a valosagban is igy latta ezt Agost. Ami valos is volt, meg latomas is. A regen latott Grafenbergbe, annak elobb vasutallomasara, majd a foterere repitette ot az illuzio. A szinte alombeli es megis valos varoskaba egy hirtelen megnyult, tizendt eves lakli kamasz erkezett, orra koriil porsenesekkel, kiutkdzd bajuszkaval a szaja felett. Az latszott rajta, hogy az allando laztol mar nagyon faradt. Egy nyurga fiu, de mar majdnem ferfi magassagu, akinek igen rossz a tartasa, csupa csont es in emberke. Egy szalas termetu idds ferfi dies lepteit es tempojat probalta kovetni a ketvaganyos grafenbergbi-jeseniki vasutallomas kijaratanal. Ket hatalmas boronddel birkozott, kozben bamulta a haraposan friss levegoju varoska egymashoz simulo hazait. A tornyot, a keso delelotti baranyfelhoket, amelyek a fenyvesek, a parolt kaposzta, a stilt disznokaraj, meg a sor illatanak tetejen usztak. Nekigomolyodva a hegyek csucsanak Lengyelorszag fele sodortak at az itteni ebedek csilingeleset,