Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - Paluska Zsuzsanna: [A hamutálban eggyé olvad...] (vers) / BEVETÉS 2016

A tavolsag atka, hogy mas ablakbol figyeljiik a teliholdat. Korvonalakat rajzolnak maguk kore a fogaimak.

A mennybeli terelmeny hang nelkiil fejti fel magat, a gorcsbe randult izmok elernyednek.

A pokolban ennel hangosabb a szivdobogas, off hallom a sajat verkeringesemet.

3.

Vallad fejem korvonalara formaltak. Megis a masik agyon fekszel, hallgatom mely szuszogasod, szamolom, hogy hanyszor fordulsz.

A szoba ket sarkabol lelegezziik be a surure almodott levegot. Minden reggel melyebb arkokat rajzol szemeink ala.

Bujtasd el a fajdalmat, mert en nem tudok az oledbe bujni.

A buszban, a vonat ablakaban, a masok nevetesetol sotetlo ejszakaban a semmibe vonulas liiktet, mikor a tiirelem ugy zuhan at a csondbe, mint masok egymasba ruhatlanul.

Mellkasom akar egyetlen zart varoterem.

Senkire nem tartozik tobbe:

a behuzott nyak, az osszegabalyodott hajszalak, az elneheziilt fej es sziv, es az elazott arcbor.

Hazaerve nyitott ablaknal is legiires a ter. Feketebe burkolozik minden anyajegy.

Senkire nem tartoznak tobbe az osszeszoritott fogak.

tenyleg.