Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - „Kimondottan tetszik ez a hullámzás" (beszélgetés Mellár Dáviddal) / BEVETÉS 2016

BEVETfiS 2016 „KIMONDOTTAN TETSZIK EZ A HULLAMZAS" BESZELGETES M E L L A R D A VID D A L Irodalmi Szemle: Ha jol saccolom, ez az elso publikaciod. Milyen ut vezetett idaig, mikor kezdtel irni, es hogyan folytatodott ez a tortenet? Mellar David: Ugy gondolom, hogy a legtobb irodalomkedveld ember, miu­­tan elolvasott mar nehany konyvet, erez egy kisebb (vagy nagyobb) kenyszert, hogy 6 is frjon valamit. Talan azert, mert azt gondolja, hogy ilyet 6 is tud. Sot! Szo­­val ott a versenyszellem az emberben, vagy a masik oldalon a tisztelet es a „fel­­nezek erre az emberre, mert egy kibaszott zseni" erzese, es akkor akarva vagy aka­­ratlanul, de megprobalja utanozni annak a bizonyos peldakepnek a stilusat. Leg­­alabbis en valahogy igy voltam vele. Ezek az erzesek kavarogtak bennem, mikoz­­ben olvasgattam ezt-azt. Aztan megjelent Csehy Zoli a nyitrai magyar tanszeken, es megmutatta, hogy mi is az az irodalom ugy igazan. En meg ra egy evre megmu­­tattam neki egy harmincoldalas novellat, hogy en meg ilyet tudok, ez is irodalom? Es 6 azt felelte, hogy igen, ez mar majd­­nem az, csak huzzam meg egy kicsit, vakarjam le rola meg azt a felesleget. Kd­­riilbelul a szoveg felet torolnom kellett volna. Persze ez a resze mar nem ment, de mindenkepp (fel)sikernek konyveltem el magamban ezt a probalkozast. ISZ: Nos, a Bukowski iranti szerelem nagyon erdsen ott van a szovegek md­­gott, meselnel errol a kapcsolatrol? MD: Bukowski? Az meg ki? Csak vic­­celek. Teljesen veletleniil talalkoztam ez­­zel a newel egy amerikai sorozatban. Uta­na kerestem, megvettem, olvastam, nem tudtarn letenni. Szoval a szokasos sztori. Ami megfogott, es ami azota is a szerelem alapjat kepezi, az Bukowski dszintesege es egyszerusege. Egyszeru mondatok es hasonlatok a mindennapi eletbol vett fi­­gurakrol es elethelyzetekrol. Puderezes nelkiil irja le azt, ami van. Szovegei egy­szerusege mogott pedig ott luktet az a leg­­alapvetobb eleterzes, hogy tragikus lenyek vagyunk mindannyian. Hogy ugy mond­­jam, nem latom valami rozsasan a helyze­­tet en sem, ezert konnyen azonosulni tu­dok a Bukowski-szdvegekkel. Bukowski korulnez, es leirja annak az illuzionak a valosagat, amiben eltink. Nem a dugas es annak eld- es utojateka, a folytonos ka­­romkodas az, ami igazan meghatarozza a szovegeinek stilusat szamomra, hanem a termeszetessege. Es pontosan ez az, ez az egyszeruseg az, am ire en is torekedni szeretnek, es ami legalabb ugyanannyi­­ra hianyzik meg a szovegeimbol. Ahhoz kepest, hogy mennyi verset irt Bukowski, alig forditottak le valamit kozuliik ma­­gyarra. El is csamcsogok neha egy-egy versen otthon, es forditgatom oket. Nem akarok mindent a magyar nyelvre kenni, de valoszinuleg Bukowskinak konnyebb dolga volt megteremteni ezt a stilust az angol nyelv egyszerusegebol kiindulva. A magyar nyelvtol masreszt szep, hogy ilyen valasztekosan nagyra nott. Persze ez baromsag, mert van ra jo par pelda a magyar irodalomban is, hogy valakinek sikeriilt ugy meritenie a halojat a magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom