Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - R. Nagy Krisztián: Hodžova u. 36-42; Valami nincs rendben (novellák) / BEVETÉS 2016
BEVETES 2016 R. Nagy KrisztiAn HODZOVA U. 36-42. Lattam ahogy Reznikova neni a kapuhoz er. Mindket kezeben sulyos bevasarloszatyor. Kileptem, es mar messzirol egy hangos „Kezit csokolom, Katarina neni"-t eresztettem el az iranyaba, elsosorban iidvozleskepp, masodsorban, hogy jelenletemre felhivjam a figyelmet, es a lepteim tempojaval egyetemben jelezzem neki: tessek varni, maris nyitom dnnek a kaput. Katarina neni zavartan felem fordult. Mivel mar kozelebb ertem, megismeteltem a koszonest, es a kulcsomert nyultam. A neni vegre felismert, es lathatolag megnyugodott. Amig a kulccsal vacakoltam a sotetben, megkerdezte, hogy van a csalad otthon, Tomas, mire en valaszoltam, hogy nagyon jol, de Tomas a batyam neve, en Martin vagyok. Katarina neni kozbeszolt, hogy mondjam mar hangosabban, mert 6 bizony megsiiketult vensegere. Megismeteltem, s kozben vegre kinyilt az ajto. A neni becsoszogott elottem. Elkertem a szatyrait, mert megsem helyenvald, ha neki kell cipekedni fel a masodikra. A belso udvar egyetlen faja toveben egy mozdulatlan arnyek fekiidt. Kovac kellett hogy legyen, az dreg alkoholista csoves. Napkozben, ha volt penze, a kapualj mellett levo olcso lebujban ivott, aztan estere valahogy mindig bejutott hozzank az udvarra. Nem tudtam, hogyan, talan szerzett valahonnan egy kulcsot, vagy valaki beengedte mindig, napi jocselekedetkent. Felfele menet Reznikova neni meselt valamit a megboldogult Reznik paparol, hogy oszinte legyek, nem nagyon figyeltem ra, mar ugyis hallottam az osszes tortenetet. Testsulyomat az egyik labamrol a masikra helyezve vartam a nehez szatyrokkal, amig az oreglany megtalalta a kulcsat, es kinyitotta az ajtot. A lakasa oregneni szagu volt. Lepakoltam a csomagokat, es szerettem volna menni, de Reznikova neni ragaszkodott hozza, hogy egyek egy siitit, mielott megyek. Ugy gondoltam, egyszerubb tulesni rajta, mint nekiallni vitatkozni rola, ugyhogy rabolintottam. Amig a siitit ettem, a neni megkerdezte, hogy „Tomas, nem tud-e jdvo het utan megint menni a sogornak segiteni a disznoolesben videken". Azt mondtam, szivesen, es tenyleg igy is gondoltam, mert szeretem a disznooleseket. Egy ritka esete az eletemnek, amikor igazan hasznosnak tudom erezni magam, valamiben, amit meg elvezek is. A dermedt nyers husba szalado borotvaeles kes hangjat nagyon szerettem. Hust szeletelni. Az egyik kedvenc elfoglaltsagom. Furcsa, mifele banalis dolgok kepesek lekotni az ember figyelmet... Meg persze, mindemellett, a kolbasz sem jon rosszul, amit kapni szoktam a segitsegert. A siiti utan elkoszdntem Reznikova nenitol, es a sajat lakasom fele vettem az iranyt. A lepcsoforduloban osszeiitkdztem Adam Martinekkel. Elnezest kertem tole, pedig valdjaban d futott nekem. Martinek nem valaszolt, csak zavart tekintettel bamult ram egy pillanatig, majd tovabbment. Lehet, rossz napja volt, gondoltam, es folytattam utamat hazafele.
