Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Plonicky Tamás: Éjjeli (novella) / BEVETÉS 2016
Ket ev. Talan absztinensnek vagy ongyilkosnak kellene lennem. Talan mindkettonek. Anyam utalta Felho baratomat, mert szerinte buzi volt, de tudom jol, hogy nem, mert 6 is lefekiidt egyszer a tanuloszobas baratndmmel, es azt hiszem, neki is azt mondta, hogy csodas, pedig ez a srac nem volt csodas, csak furcsan ferfias, mert ugy nott fel, hogy az apja nem a ver szerinti apja volt, de ezt az anyja nem mondta el neki gyerekkoraban. Emlekszem, mikor meg kicsik voltunk, baratom mindig panaszkodott, hogy a sziilei az occsevel jobban bannak. Mindent megkap, mindenki szebben beszel vele. Es ha rakerdezett, az anyja mindig azt mondta, neki, hogy Felhocske nyilvanvaloan mindent tulreagal, meg ilyesmiket, hogy hipererzekeny. Na persze, miutan elmondtuk neki az igazsagot- amit anyanktol tudtunk meg -, Felhobdl egyik naprol a masikra ferfi lett. Szinte azonnal meghizott, megerdsddott, karizmatikusabba es intelligensebbe valt, ugyanakkor megis kepes volt elfogadni azt a tenyt, hogy o mar csak orok masodik marad. Nala ez, azt hiszem, karmikus pozicio. Baratunk - annak ellenere, hogy az igazsag elott olyannyira elcseszett volt, mint egy Calvino-regenyhos -, azert lett volna jo apa, mert csak koriilbeliil felevente ivott, akkor viszont nagyon, es hajlamos volt hiilyesegeket is csinalni, amit mindig megbant, felvallalt, es legalabb bocsanatot kert. Nemreg peldaul repkedett a taxik kdzott, es felelossegre vont egy nemet szakos lanyt a holokausztert. Egyszer pedig atfejelte a katolikus templom pincejenek ablakiiveget. Akkor azt hittiik, meghal. Akkor o is azt hitte, hogy meghal, de ez mar csak ilyen.- Beszelj a gyerekkorodrol! - mondja a hang patetikusan es kozhelyesen, es kicsit csunyan nez ram, ezzel jelezve azt, hogy nem tetszik neki a Korni nev.- Rendben - mondom, es ragyujtok egy cigire. Apu abszolut fegyelmezetlensege vagyok. Odakint felhok vannak az egen, es az jut eszembe, hogy annak idejen sokat koltoztiink, es mar akkor sem sikeriilt partnert talalnom, de legalabb minden megszokott lakas utan valami uj vart: uj komfortzona, uj parancsolgato Stein-szeru szomszedok, uj szep lanyok a felvonoban, akiktol evek mulva se tudtam volna mit kerdezni, es akik csak mericskeltek, majd rohogtek rajtam, majd a kezdeti hidegseg az esetek nagy szazalekaban gyuldlette alakult. Uj baratok vartak ram, akik nem voltak hitelesek, es kongtak az iiressegtol, es en szepen lassan antipatikussa valtam mindenki szamara. A liftben velem utazo szep lanyok meg lassan elkezdtek valaki mas kezet fogni, ami anyamnak is mindannyiszor feltunt, es ezt altalaban szova is tette:- Mert jossz mindig azzal a rappes szovegeddel - jegyezte meg. - Ezert nem sikeriilt soha csajt talalnod, mar neha tenyleg azt hiszem, hogy buzi vagy. Zacskoba szarni, es azt szopni. Az osztalytarsakkal se volt konnyu. Nekik en voltam balna, a popocici, a nagy mellu, nehanyszor meg is vertek, es volt olyan is, hogy az osztalytarsaim kiszedtek az anyukamtol kapott narancsot a taskabol, es hozzavagtak a tablahoz. Es en csak tehetetleniil alltam, es sirtam. Akkor az egyszer sajnaltam anyamat. Talan absztinensnek kellene lennem. Talan ongyilkosnak kellene lennem.
