Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Csehy Zoltán: Aktnaptár 2016/ra (vers)
A fej gyongedsege a vallra, nyakra, tarkora torlodik. A fiilbevalo megcsillan a fiilben: kalozok aranyat sejteti, es a kalozkapitany eres faszat. De nezd ot, aki elol all: a masik nclkiil zatonyra fut. Csuszo alsogatyat fenntartja meg a terdkalacs: az dsszecsapodo sziklak antik foldje ez. Ami kilog, az a mellizmok tulcsiszolt parkettain fetrengo sarkany: Szent Gyorgy, ferfiassag gyilkosa, te vigyazz ram! JULIUS Juliust kibangositani kar: a hangzavar habzana, mint a sor. Az ablakban piheno doboz, farmagassagban. A pozitura az, amiben tartas van. Hogy ez a sziv tajt dobog-e a nyarban, vagy csak a peremen vegetal, liiktet egy falusi kulturhazban, melyet hajdani beszedek foszlanyai tapetaznak. A lapockak ive zenei: ahogy lefut az arok egeszen oda, ahol az arnyek Caravaggio-csapdaja les rad, mohosag keze, varj meg! AUGUSZTUS Muhely, akna, tarna? A szetrongyolt trikok be nem vallott igazsaga. Hogy birhatnad szora, ha ajka nines, lyukat beszelni csak az ismeretlen erzes tud, az ismert hallgat, fiirkesz, es lecsap. A szepsegnel nines onbeteljesitdbb agresszio. Most utana megy? Tul kozonseges, hogy azt akard, amit a rutin, az oszton akar toled. Ez csak kep: kivar, nem futhat el ugysem eloled. Delutan negy. Minden verstelen.
