Irodalmi Szemle, 2016
2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Monika Kompaníková: Az ötödik hajó (regényrészlet, Pénzes Tímea fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
kortars szlovak iilt elottem, aki egy kicsit sem onallo. Elkezdett fintorogni, es ugy meggornyedt, hogy nem lattam az arcat. Rendben, elkeszitem neked, esett meg rajta a szfvem, mert ugy gondoltam, hogy aztan kisse magahoz ter es tamaszt nyujt. De csak almas van, mondtam. Olyat nem iszom, valaszolta. Tegnap olyat ittal. Nem ittam. Emlekszem ra. Olyat sosem ittam volna. Hazudsz. Igy hat lefiityultem, visszaiiltem a szekre, es bevagtam meg harom kanal nutellat. Nem tudta, mit tegyen, nem talalt fogodzdt. Nem volt ott a bogreje, a veceje, a macija, a vitaminjai, a negy szelet meghamozott almaja a tanyeron, nem latta az ablakbol apja indulo autojat, nem hallotta a radiot. Majdnem sirva fakadt. Odaiiltem melle, es megsimogattam a fejet. Atoleltem a vallat. Nem vedekezett sokaig, csak a pillanat tortreszeig, amig meg nem erezte a melegem, es amig fel nem fogta, hogy mast ma reggel nem remelhet. Fellelegzett, es a pdlomba temette az arcat. Haza kellene menned, Kristian, mondtam neki, de a fejet csovalta. HAZA KELLENE MENNED, Kristian, ismeteltem meg, de csak ugy immel-ammal, valojaban egyaltalan nem voltam errol meggyozodve. Igaz, ami igaz, otthon biztosan jo lenne neki. Mindent megkapna, amire sziiksege van ahhoz, hogy eletenek ujabb napja ugy kezdodjdn, ahogyan illik. Tehat megkapna mindazt, amit nem nyujthattam neki sem en, sem a szereny hazikom. Gyogynovenyteat mezzel, makoskalacsot, kimagozott almat, tiszta toriilkozot, fogkefet es miniatur homokorat, aminek kdszdnhetoen tudja, meddig kell sikalnia a fogat. Apja autojanak megpillantasat a kanyarban, egy perccel kesobb anyja megpillantasat, aki fillet a radio hangszorojara tapasztva hallgatja a Szlovak Radio idojaras-elorejelzeset. Mindketto dramupontossagu. Es mindketto elegedett, hogy minden olajozottan mukodik, minden alkatresz osszehangoltan az egesz javaert dolgozik, meg ha tavol is vannak egymastol, es mindannyiukat sajat motor, ambicio es vagyak hajtjak, sajat eletfelfogasok. Minden nap megnyugtatoan egyforma, ugy kezdodik, mint az azt megelozd, es ugy er veget, mint a rakovetkezo. Semmit sem nyujthattam en ebbol, megis ugy gondoltam, hogy meg maradnia kellene. VALAMI NINCS RENDBEN ADELAVAL, mondtam. Lazas. Amig aludtatok, hazamentem, es hoztam mindenfele gyogyszert. Tudsz olvasni, Kristian?, kerdeztem, es kiszortam az agyra az osszes iivegcset es betegtajekoztatot. Egy kisse ertetlenill es sertodotten nezett ram, majd elkezdett turkalni a gyogyszerek kozt, kezbe vette az iivegcseket, es kdzelrol nezegette oket, mintha sosem latott volna ilyesmit. Otthon a gyogyszereket szekrenybe zartak, a szekrenyre gyerekzarat szereltek, nehogy Kristian kezebe keriiljenek. Ha valamelyikre sziiksege volt, szivoszalon juttattak a szervezetebe, vagy gyiimolcslebe kevertek bele ugy, hogy ne tudjon rola. Valamelyik papiron megtalalod, milyen gyogyszerek vannak laz ellen. Keresd meg oket. En addig korillnezek a taskaban. Talaltam itt valamilyen iivegeket, mondtam, mikozben a taskaban turkaltam. Subsimplex, olvastam hangosan. Vigantol. Nem ismerem. Te is olvasd hangosan, ha gondolod. Es figyeld fel szemmel a gyerekeket. Alszanak. Az jo. A-no-py-rin. E-gye-nileg-kell-meg-ha-ta-roz-ni-hogy-a-gyogy-szer-mi-lyen-al-kalma-za-sa-mel-lett-sza-bad-gep-jar-mu-vet-ve-zet-ni-il-let-ve-bal-e-se-ti-ve-szely-lyel-
