Irodalmi Szemle, 2016

2016/2 - KÁRPATALJA - Szerzőink

KOVETKEZO SZAMUNKBAN

„Peter jol dtgondolt mindent. Bar boszszantotta, hogy noha atkutatta az egesz hazat, sehol nem talalta nagybatyja golyos puskdjdt, de azert azt nelkulozni tudta az ember. Vegiil is, a revolver left volna a legjobb, de arra gondolni sem lehetett. Jan nagybacsinakfeltehetden nem is volt, s ha veletlenill megis, biztosan nagyon jol elrejtette, mint mindent, ami Petert az apjara es arra az egy evvel ezelotti esetre emlekeztette volna. Mintha azt remeltek volna, hogy egyszeru kornyezetvaltozassal es azzal, hogy a hallgatds faldt emelik a szuleivel tortentek kore, megszabadithatjak a kiserteties emlektol."

Dusan Mitana: A heja

(Toth Laszlo forditasa)

„Szeptemberben lesz nyolcvan, eleterds, meg jol emlekszik mindenre, ugyanez mar nem mondhato el a ferjerol. Harom szeliites utdn egy ideje teljesen magankivill van, kiszamithatatlan, csupa meglepo dolgot muvel. Tegnapelott megragadta az asszony kezet, es az dgyekdhoz szoritotta, hadd erezze a varatlan merevedeset. O elrdntotta a kezet, es felkidltott, hagyja mar vegre beken ezzel."

Richard Pupala: Ludmila (Valyi Horvath Erika forditasa)

II.