Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Száz Pál: Az etnográfiai írás sajátosságai és az idegenség alakzatai Ivan Olbracht KÁRPATALJAi riportjaiban (tanulmány) / KÁRPATALJA
KARPATALJA 12 Alaposan feldolgozta ezt a folyamatot Kopist’anska-Golosovsky: i. m. Az etnografiai es szepirodalmi iras nem valaszthato szet sem a riportokban, de meg csak a prozakban sem problemamentesen, hiszen itt gyakran a cselekmenyt megszakftva leirasba, fejtegetesbe, magyarazatba bocsatkozik a szerzo - mivel az olvasoval sziikseges megismertetni azokat a kdriilmenyeket, amelyek a helyiek eseteben nem szorulnanak magyarazatra. A szovegeket igy a „cimzett" is befolyasolja, tehat a kor cseh olvasdkozonsege, es annak (minimalis) ismeretei a regiorol. E szovegeket, s kiildnosen a riportokat nemcsak etnografiai toltetiik miatt, hanem az etnografiara jellemzd narrativ megoldasok, valamint az egy masik kulturabol ismeretlen terepre erkezo etnografus feladatahoz hasonlo szerzoi szandek (reprezentativ es komplex kepet adni egy nem ismert kulturarol) okan is a szepiras es az etnografiai iras hatarmezsgyejen helyezhetjiik el.12 Eppen ezen hatarhelyzet miatt valik ketsegesse az Olbracht-riportokkal szembeszegezheto kerdes: a narrator ertesiilesei mennyiben tekinthetoek hitelesnek, beszamoloja mennyire nyujt valos kepet a tereprol? Mennyire tudott bennfentesse valni a zart karpataljai ruszin, plane zsido vilagban? Ugyanezek a kerdesek meriilnek fel minden etnografiai elbeszeles eseteben, de a szerzo metodusa is kisertetiesen emlekeztet az etnografus eljarasaira, ahogy a szerzo elotanulmanyai is, melyek magukban foglaljak a terepmunkat, az anyaggyujtest, a szakirodalom-tanulmanyozast. A riportok szoveggenealdgiaja is az etnografus sajat szovegehez visszatero, azt korriga- 16, bovito, pontosito, elmelyito attitudjere emlekeztet, ahogy a folyoiratkozlesekben a szoveggel egyiitt publikalt fotografiai is: „Behem tricatych let prosel text reportazi radou uprav. Po casopiseckem vydani Boje o kulturu na listopad 1931, s autorovymi puvodnimi fotografiemi podkarpatskych venkovanu a zidu, je vydana rozsirena podoba teto rozsahle reportaze v breznu 1932 v knize Zeme beze jmena a teprve v roce 1935 vysly reportaze v konecne uprave pod titulem Hory a staleti.
