Irodalmi Szemle, 2016

2016/2 - KÁRPATALJA - Száz Pál: Az etnográfiai írás sajátosságai és az idegenség alakzatai Ivan Olbracht KÁRPATALJAi riportjaiban (tanulmány) / KÁRPATALJA

„Prisel jsem psati beletrii. Ale kdyz jsem videl, do jak bezmerne bidy byla cela zeme vehnana, jake kulturni a poli­­ticke zmatky se tu vedome a za zistny­­mi ucely vyvolavaji a jak nebezpecna a dobre organisovana smecka lotru ra­­buje cele kraje, nebylo mozno alespon v prvni dobe nenechati beletrii beletrii a nepsati o nich. Me clanky vzbudili hodne vzruchu. A v nem bylo hlavni otazkou, co vim a co nevim. Vedel jsem hodne, ale napsal jsem jen zlomek toho, ponevadz pravda sice zustava prav­­dou, ale aby se stala pravdou oficialni, k tomu je treba dukazu jednotlivci cas­­to nedostupnych. A prave zapomenuty kraj, v nemz jsem meskal, byl pravym eldoradem panskych hrabivcu. Zde se kradlo a lumpacilo v bozskem klidu a samozrejme. Tady byla prava loupez­­nicka idyla. A sem prislo individuum, aby ji rusilo."5 A szepiras mellett (vagy helyett) tehat egy latva­­nyosabb cel vezerelte a szerzot, megpedig a saint­­germaini bekeszerzodessel 1919-ben az elso Cseh­­szlovak Koztarsasaghoz csatolt Karpataljarol valo tudositas. Praga es az orszag nyugati, leginkabb urbanizalt es polgarosult regioi szamara a tavoli (Is­­ten hata mogotti) Karpatalja teljesen ismeretlen, eg­­zotikus helynek szamitott, hiszen az nem volt resze a cseh tortenelmi es kulturalis tudatnak, nem volt vele semmilyen kapcsolatuk. Maga Olbracht irja egy leveleben 1932-ben: „...mne stale nekam zvou na prednasky o Podkarpatske Rusi, ktera jim je, jak se znova a znova presvedcuji, neznamou africkou pevninou."6 A cseh kozbeszedben es az intellek­­tualis korokben mindennek ellenere (vagy eppen ezert) feleledo erdeklodes nyoman elenk diskur­­zus alakult ki, amely - az egyre erosodo szocialis problemak es a koztarsasag kolonizacios torekve­­sei miatt - a kritikusabb, baloldali-marxista korok kivancsisagat egyre jobban izgatta.7 (Olbracht elott mar Vlastimil Borek es Vasek Kana is kozolt ripor­­tokat Karpataljarol a Tvorba cimu lapban, melyeket 5 Idezi Rudolf Havel utoszava­­ban. In Olbracht, Ivan: Nikola Suhaj loupeznik, Golet v udoli, Hory a staleti. Praha, 1959, Nase vojsko. „Azert jottem, hogy szepirodalmat irjak. De amikor lattam, hogy milyen merhetet­­len nyomorba hajszolddott e fold, milyen politikai zavarokat keltettek tudatosan es nyeresz­­kedesbol, es milyen veszelyes es jol szervezett rabldbanda lop meg egesz videkeket, nem lehe­­tett legalabb az elso idoszakban nem felretennem a szepirodal­mat, es nem irni ezekrol. Cik­­keim eleg nagy felbolydulast valtottak ki. Es a fo kerdes az volt, mit tudok, es mit nem tu­­dok. Eleget tudtam, de csak a toredeket irtam meg, bar az igazsag igazsag marad, de hogy hivatalos igazsagga valjon, ah­­hoz az egyen szamara gyakran hozzaferhetetlen bizonyitekok kellenek. Es eppen az elfelejtett videk, ahol tartozkodtam, volt az uri haracsolok eldoradoja. Itt termeszetesen isteni nyu­­galomban lehetett lopni es zsi­­vanykodni. Itt igazi betyaridill volt. Es idejott egy egyen, hogy megzavarja." (A cseh forrasokat sajat forditasban idezem, ahogy Olbracht riportjait is, mivel Za­­dor Andras forditasa nem allt rendelkezesemre - Sz. P.) 6 Idezi: Kopist'anska-Gosovsky: i. m. 32. „...engem egyfolytaban hivnak valahova eloadast tarta­­ni Karpataljarol, amely szamuk­­ra, mint ahogy errol ujra es iijra meggyozodbm, ismeretlen afri­­kai videk." 7 Vo. Olbracht: i. m. 604-605.

Next

/
Oldalképek
Tartalom