Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Berniczky Éva: Boszorkánykonyha retró (novella) / KÁRPATALJA
KARPATALJA Berniczky Eva BOSZORKANYKONYHA RETRO SCHEETEE JUDITNAK R^agaszkodott ehhez a kirandulashoz. Mar a megerkezeset koveto napon indulni szeretett volna. Nem ertettem, miert olyan surgos. Egyaltalan miert izgatja annyira a valosagos videk, amikor a hely kitalalt reszleteinek avatott ismeroje reg. Valamiert nem elegitette ki, hogy a leirt gesztusokbol rakja ossze a videk valos lakoit. Vagy szembesiteni szeretett volna mindazzal, amit leirtam. Mintha dsztonosen erezte volna, tavolodnunk kell onnan, ahol eppen vagyunk, hogy kozelebb keriilhessiink egymashoz. Vagy talan azert kerte, hogy vigyem magammal, hatha ezen az eldugott helyen zavaromban majd elarulom, mit hallgattam el. Pedig szandekosan nem titkoltam el semmit. Minddssze folyton-folyvast elhatalmasodott rajtam az az atkozott erthetetlen es ertelmetlen veszelyerzet. Meg aztan foloslegesnek tartottam az utolso gondolatomig megfogalmazni mindent annak, aki talan meg nalam is jobban ismerte mondataimat. Igy ereztem biztonsagban mindkettonket. Meg akartam ovni Juditot. Halala utan talaltam meg egy veletleniil torolt levelet, ehhez csatolta gyakran eldfordulo szavaimat. Mdgottiik zarojelben szamjegyek, pontosan jelolve, melyiket hanyszor hasznaltam. Egyetlen targy es elo ember sem szerepelt a listan. Semmi megfoghato, megsimithato vagy eltaszithato nem volt a felsoroltak kozott. A beldliik kirajzolodo fogalomracs targyak es szemelyek hianyara nyilt. Igy maradhatott a szavakkal bekockazott korlet makulatlanul steril. Ugyanugy, mint a bennem elhatalmasodo lelkiismeret-furdalas. Mi az, ami ellen ilyen fajoan vedekezem? Aminek a kibeszelesehez es feldolgozasahoz erotlennek bizonyultam. Valojaban regota ketelkedtem abban, hogy eleg a figurakrol meretet venni a jelolt hely formajanak megdrzesehez. Hiaba kerestem sajat bejaratu vilagomban menedeket. Tulsagosan nagyoknak bizonyultak rajta a resek, amelyeken keresztiil minduntalan visszapottyantam a valosagba. Folytonossagnak allitottam be fdldhozragadtsagomat, holott minddssze a silany anyag kotott meg kdriildttem. Pedig a lelkem melyen jol tudtam, hogy zart szerkezet a borzalom, szelleme akkor is kiser, ha azt kepzelem, sikeriilt kilepnem fogsagabol. Egy darabig probaltam megvedeni a valosagot szovegeim gondozojatol. Olyanokat mondtam neki, hogy ...az igazi jo helyet kivalasztani nem mindenkinek dll modjaban. Meg a hi-va-td-sos kirdnduloknak sem mind. ...Ehhez nem eleg a technika, ehhez stilus kell. De Judit nem tagitott eredeti elhatarozasatol. Vegiil beadtam a derekam, es elindultunk. Amint elhagytuk a varoshatart, kinyilt elottiink a taj. Nagyszeriien es oszinten, ahogyan annyiszor, ezen a delutanon is biztonsagerzetet generalt bennem. Megiscsak jo ez a hely, szaladt ki a szamon. Mindig elragadtatom magam, pedig nem art az ovatossag. A foutrol leterve galadabbra valtott az ut minosege. Mielott elertiik volna Csornoholovat, az aszfaltnak hoi
