Irodalmi Szemle, 2016

2016/2 - KÁRPATALJA - Vári Fábián László: Vásártér (regényrészlet) / KÁRPATALJA

karpAtalja- Hat osztan szovjet tanulo vagy te, vagy mi a kutyaiskola? A pijoner nyakkendot hova tetted? Szaladj csak, keresd meg, oszt kosd szepen a nyakadba, mer anekiil en nem viszlek sehova. Igy vigyazott a szovjet tarsadalom Belukara es talan sok mas, tevelygesre hajla­­mos gyerekre, mert azt tartottak, hogy a jelen iskolakeriiloibol lesznek a jovo mun­­kakeriiloi, akikkel az ontudatos szovjet polgar nem vallalhat semmilyen kozosseget. Hanem a Beluka esete a druzsinistakkal mar aznap a falu szajara keriilt, es amive ne­­hany nap alatt felduzzadt, az mar a valosagnak egy komolytalan modon kiforgatott valtozata volt. Fokent a falusi suhancok es a Belat csak hirbol ismero, a Tisza-parton reggeltol estig kalaberezo* nagyhangu, hangler ferfiak ertettek modfelett a kozszajra keriilt esemenyek szinezesehez. Azon heheresztek, hogy jol kibabralt a kolyok azok­­kal a druzsinyikokkal, mert amint felfedeztek a nagy diofa agai kozt berendezett megfigyeld allast, es letrat szerezve felmasztak a fiu utan, az egy drotkotelpalyan mozgo betonrepiildvel atsuhant a kert masik vegebe, ahol egy szazeves diofan szin­­ten kiepitett buvohelye volt, majd amikor onnan probaltak kifiistolni, Beluka a koz­­seg voros karszalagos szolgainak amulatara visszaszallt az elobbi allashoz. Hat nem tiszta Tarzan ez a gyerek? Valoban az, ami azonban a betonrepiilot illeti, ezen a pon­ton valamelyest tobben is gondolkodoba estek. * Kalaber - nepszeru kartyajatek. * * * Egy deriis oktoberi deleldtton szeker allt meg a kapunk elott. Felcsillant azonnal a Nagymama szep tiszta szeme, szaladt is rogton a lanya ele. De ez alkalommal Gizi nenemen es Sanyikan kiviil egy feher polyaba bugyolalt csdppseg is volt a szeker utasai kozott. O volt az, akit nagyon tiirelmetleniil vartak mar a vasarteri hazban, 6 volt az ujsziildtt Janoska.- Nem faradtatok el a sok zotykolodesben, janyom? - kerdezte Nagymama, de mar alig iigyelt a valaszra, sokkal inkabb a polya erdekelte, mar nyult is utana. Biztosan jol utaztak, melegben, kenyelemben a pokrocokkal letakart friss szal­­man, mi gondjuk lehetett volna a szeker tagas es biztonsagos derekaban? Gizi nenem megis a veseje tajekat nyomkodta, amikor a hamfa vasalt laposara lepve leszallt a szekerrol. Kint volt mar ekkor az en anyukam, valamint Boske, szep nagylany uno­­katestveriink. Volt nagy orom, meg Nagyapa is feltapaszkodott a sezlonrol, amikor az asztal tetejen kibontottak es kozelebbrol is megvizsgaltak az ujdonsiilt csaladtagot.- Ez professzor lesz, en mondom nektek! - ujjongott Nagymama, s nekem hal­­vany dunsztom sem volt rola, hogy mifele szerzet az a professzor, de annyira mar nem erdekelt a dolog, hogy ott helyben utanajartam volna. Aztan Gizi neni elhelyezkedett a konyha egyetlen karszekeben, bontogatni kezdte inge elejet, majd ovatos mozdulatokkal eloszedte szep feher mellet. Akaratlanul is odapillantottam, s egy kicsit talan elpirultam. Nines ezen mit csodalkozni, reg nem lattam ehhez hasonlot, ha ugyan lattam egyaltalan, de ennek tisztazasara sem volt megfelelo az alkalom. Nenem eszrevette hirtelen jott zavaromat, kedvesen elmoso­­lyodott, es hozzalatott, hogy enyhitse tiirelmetleniil sivalkodo kisfia ehet. Megerez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom