Irodalmi Szemle, 2016
2016/12 - VÁLTOZÁS - Ivana Dobrakovová: Gyümölcsökről és zöldségekről (próza, György Norbert fordítása) / VÁLTOZÁS
VALTOZAS lok ra, Angelo pedig a tavozaskor meg egy utolso mosolyt kiildott a megzuhant elarusitondnek. A felevet nagy stilusban iinnepelted meg, vegre elraktad a kisagyat, a pincebol pedig elohuztad a sportkocsit, Angelo mar nagyfiu, a kiskadbol szinte kilognak a labai, raadasul nyar van, a sportkocsibol kemlelheti a vilagot, az embereket es azt a piacarus not, akinek arkok vannak a szemei alatt, rancok az atvirrasztott ejszakaktol, tegnap bevittek a Santa Chiaraba, mondja, otpercenkent kontrakcidi vannak, de Marina meg mindig nagyon melyen van, nem mozdul el, nem akar jonni, az orvosok meg nem tudjak, hogy be van-e szorulva, vagy mi tortenik, igen, tenyleg nagyon aggodunk. De te, Virgi, te egyaltalan nem aggodtal, hogy egy masik nonek epp most vannak kontrakcioi, ez hidegen hagyott, bizony, hova tunt az a szolidaritas, amit meg januarban ereztel a terhes nokkel kapcsolatban a Santa Chiara folyosoin, rogton a sziiles utan, most csak azt tudtad, hogy milyen prima dolog ott allni a fekete iistoku Angelo sportkocsija mellett, a nevetgelo Angelo mellett, aki mar feszegeti a hevedereit - igen, mar tud egyediil iilni - es igyekszik megragadni egy nektarint, hogy a jardara dobhassa, jo mulatsag, eszrevetlen mosollyal hallgattad a piacarus not, aki zavaraban meg sem kerdezte, hogy ma mivel szolgalhat, ra kellett szolnod, hogy egy keves szilva, kajszi- es oszibarack, termeszetesen, alma, korte, banan, igen, mar a bebietelnel tartunk, jelentetted be biiszken, de az a no csak nem akart figyelni rad, csak nem akarta ertekelni Angelo fejlodeset, mint egy holdkoros, ugy szedte a gyumolcsoket, aztan otthon nemi visszatetszessel huztal ki a taskabol ket megrohadt barackot es harom osszenyomott szilvat. Augusztusban egyaltalan nem lattad oket, de ebben nem volt semmi kiilonos, szinte mindenki elutazott a varosbol, a piacon csak ket-harom stand allt, arabok, kormiikre tapadt szomorusaggal pakoltak a gyumolcsdt es a zoldseget, nem mosolyogtak, nem koszontek meg semmit, nem voltak elozekenyek, magasrol tettek a vasarlokra a gyerekeikkel egyiitt, lehettek barmilyen szepek, sot, akar a te Angelod is lehetett volna, a gyumolcsdt es a zoldseget ujra a szupermarketben vasaroltad, szerencsere a tengerhez is eljutottal ket hetre, a baratokhoz Toszkanaba, Angelo nagyon kozvetlen volt, mindig mosolygott, probalt mindenkit elcsabitani, az ujja kore csavarni, megbabonazni, meg ha epp a rizskasa csorgott is a szajabol, mar ot foga volt, harapni ugyan meg nem tudott veliik, de a setanyon az osszes neni el volt ajulva tole, estenkent vendeglobe jartatok, kagylot ettetek, garnelarakot, tintahalat, Angelo aktivan reszt vett a beszelgetesekben, azt kiabalta, hogy ba baba! ma amma ma! ne ne! csapkodta a talcat, mar reg elmult tiz, es akkor mi van, a repiilotereken is ejszakaznak a gyerekek, s csak
