Irodalmi Szemle, 2016
2016/11 - FORRADALOM - Steinmacher Kornélia: Csodákra várva (Gál Soma Sármesék című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
tZLfiSEKESPOFONOK mat, megkerdezi, hogy mi ujsag, de kozben ram se nez, csak kimeri a szokasost. Az emlek buborekkent pattant szet, mikor felpillantottam a boltra. [...] Ebben az uzletben szo sines mar a hus szereteterol, az alkalmazottak csak szeretnek ledolgozni a maguk tizenket drajat, es hazaesni hullafaradtan a kepernyo ele, hogy tevenezes kozben gyorsan megvacsorazzanak, aztan aludjanak a kovetkezo munkanap elott. A vasarlok, igy a neni is, egyszeru kellekek a munkaidd visszaszamlalasaban. Csak a cetlit nyujtom at a ferfinek, mert kozben a kijarat fele totyogo nenit figyelem, hogyan kopog a botja, mig az iivegajtohoz er, aztan hatrahagyott emlek nelkiil tavozik az uzletbol."(Az asztal megteriil, 16-17.) Gal Soma nagyon is jol ismeri es jol es helyen kezeli, hasznalja a nagy elodok hagyomanyait, a kortars proza egyik legigeretesebb alkotoja, kdtetenek pedig vitathatatlan es egyik legnagyobb erenye, hogy nem befele, sajat generacioja fele zar, hanem epphogy feszegeti ezeket a hatarokat - harom nemzedek tud egyszerre nevetni es elerzekenyiilni a sorain. (FISZ, Budapest, 2016)
