Irodalmi Szemle, 2016
2016/11 - FORRADALOM - Nagy Csilla: Énkép, ellenségkép és idegenség Hans Carossa 1916-os háborús naplójában / FORRADALOM
milyen ertekvalasztas, moralis viszonyulas jellemzi az elso vilaghaboru kozvetett leirasat, kiilonos tekintettel az dnertelmezes es idegenseg alakzataira, valamint az ellensegkep megjelenesenek modjaira. A naplo jelentos reszeben a Franciaorszagbol a roman frontra (Parajdig vonattal, majd onnan gyalog valo) eljutas esemenyeit vazolja, ilyen ertelemben rendhagyo haborus naplonak tekintheto. Hiszen a haboru nem csak azert nem latszik makroszinten, mert az egyennek csak a mikrotortenesekhez van hozzaferese. Azert sem latszik, mert a naplo elso feleben a haboru elerendo celkent, tavlati esemenykent van jelen, a hozza valo viszonyt a varakozas attitudje hatarozza meg. A dolgok a narrativ en szamara sajatos kauzalis rendbe illeszkednek, az utazas, a frontra vezeto utvonal esemenyei, nehezsegei es pozitlv elmenyei egyarant sajatos motivaciokent ertelmezodnek. Mintha minden, ami tortenik az ut soran, a katonaorvos joletet, eredmenyesseget szolgalna. A narrativ identitasnak igy meghatarozo szegmense lesz a katona-mivolt, tovabba az orvos-identitas, es ez egyfajta kivalasztottsag-tudatot eredmenyez: a naplo tanusaga szerint a hose kepessegei reven arra hivatott, hogy gyozelemhez segitse a nepet. A szoveg kezdeten a francia taj, a tenger idegensegenek, egzotikumanak leirasa, a szallasadokhoz valo udvarias, jovialis, sot paternalis viszony, a kikiildendo levelek cenzurajanak szenvtelen tudomasul vetele egyarant a megvaltozott koriilmenyek elfogadasat, a haboru iranti elkotelezettseget, a sajatos hivatastudat kifejezodeset jelzi. A roman frontra utazo Carossa sok szempontbol ugy viselkedik, mint Zygmunt Bauman zarandokja, aki legyen „barhol is, nem ott van, ahol lennie kellene, es nem is ott, ahova almai vinnek. Az igazi vilag es az e vilagi »itt es most« kbzti tavolsag az elerendo es az elert dolgok kbzti egyenlotlen viszonyban rejlik. A jovdbeni kiildetes dicsosege es nagysaga elertekteleniti a jelent, csokkenti jelentoseget, es bagatellizalja. A zarandok szamara csak az utcaknak, es nem a hazaknak van ertelmiik; a hazak csak kisertesek a faradt vandor szamara, hogy pihenjen, kikapcsolodjon, elfeledje a celt, vagy hogy bizonytalan idore elhalassza a cel elereset."3 A zarandok szamara a pusztasag, a frontra utazo katona szamara pedig a hatorszag az en elvesztesenek a terepe, ahol a „gybkereitdl es terheitol megfosztott En tapasztalata" hozzaferheto. Az utazas, a tavolsag (a mindenkori „itt") a varakozast jelenti, az elerendo cel, az „ott" a kielegiilest: az identitas voltakepp egy funkcionalis identitasra szukiil. Azonban az ido sem a zarandok, 3 Zygmunt Bauman: A zarandok es leszdrmazottai: setalok, csavargok es turistdk. Ford. Teller Katalin. In Biczo Gabor (szerk.): Az idegen - Varidciok Simmeltol Derridaig. Debrecen, 2004, Csokonai, 192.
