Irodalmi Szemle, 2016
2016/11 - FORRADALOM - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca) / FORRADALOM
FORRADALOM tad a hutofolyadekot meg a fordulatszamot, meg arra is vigyazva, hogy a leheto legoptimalisabban fogyasszon energiat a geped, de megis a legjobb teljesitmenyt adva. Akkor benyujtott ujitasodat visszadobta a gyari fomernok, hogy aztan a barsonyos forradalom utan egy nagy kalap penzert szabadalomkent nyujtsa azt be. Tudom, azota nem hiszel az emberi joindulatban mar annyira, mint azelott, es megertem en ezt, Herman. De te megis boldog ember maradtal, a fomernok elvtars-ur pedig azota mar reg a fold alatt, elvitte a maja, tul sok whiskyt engedett le a gigaja! De hagyjuk a senkiket, hiszen Vasekrol akartam irni, bocsass meg, ha mindig elkalandozom. Hogy 80 eves lenne O, s hogy bejartam azota nehany sorgyarat, elolvastam nehany dramajat es konyvet, meg sorrecepteket is, sot, mostanaban azon kapom magam, hogy szeretni kezdtem ezt a nemes, aranylo es habos italt, plane persze itt, a szaztornyu Pragaban! Am azon is rajtakaptam magam, te Herman, hogy mar nem ugy olvasok, elek, mint regen. A csacsogo felszin nem csabit, de vonz a mely, mint mikor kint allsz egy epiilo kemeny, a mi varosvegi szazmeteres kemenyiink tetejen, es nezel messze, majd nezel lefele, szinte ugrani vagyva. Aztan megse ugrasz, mert elni kell. Szoval maskeppen olvasok. Van most emiatt meg bajom is. Tudod, mindig szerettem a hasamat, enni, inni, haj, en a kis hedonista, persze, hogyne mar! Azt viszont nem ertem en mar Hermanom, a receptkonyveket miert kell eladni irodalom gyanant? Kedelyes cseveges se, recept se, irodalom se. Minek ez? Szerinted? Havel sose tett, soha nem tett volna ilyet. Jo merce! De tudom, valtozik a vilag, s ma azok nyomulnak elvonalba, kik eppen sziiletofelben voltak a barsonyos idejen. A nagy forradalmi heviiletu szeretkezesek gyiimdlcsei ok, akik mar kioktatnak. Minket. Pedig ideje lenne megjegyezniiik, a latszat keves, videken a tetemeny is szamit, de meg varoson se art, ha tudsz, ha birsz, ha munkad utan nem a kakifolt marad. Az irodalom - Hermanom, ezt te mondtad egyszer - nem piterecept es befdzesi tanacsadas. De sorfozesi recept se! Talan valamivel tobb ezeknel. Biztosan tobb! De hagyjuk a fenebe ezt! Gondolok rad, mikozben a hagymas ecetbe fullasztott krinolinokat, csipos paprikaval elrakott, erett camembert sajtokat, a kesei orakon hirtelen a bezart vendegloi konyhak melyerol elovarazsolt tepertokremet majszoljuk itt a pincerekkel, akik mindig tudjak, mi a legizesebb, legjobb etel a fogadojukban. Meg este tizenegykor is! Majszolunk, es gourmand-kent eliink, vagyis azt jatsszuk, hogy eliink, es felemlegetjuk azt a macskamosolyu, mindig bokan joval foliil vegzodd, vagy felhajtott, vagy elvagott nadragban sejtelmesen megjeleno Vasekot, aki mint egy cseh Matyas kiraly, legszivesebben nepevel egyiitt sorozott volna egesz nap, a hiilye es felesleges diszpinty posztja helyett. Bah, de fura dolog is az elet!
