Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Szabó Lovas Emőke: ,,A valóság kibírhatatlan, szűk, az ember pedig nem normális" (Krasznahorkai László Megy a világ című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
eloszor ugyan, de a Megi/ a vildg cimu elbeszeleskotetben is megjelenik - eredetileg szinhazi szoveg. Ketseges tehat, hogy az ennyire erosen filozofikus, szakralis, zenei, ritmikus szovegeket lehet-e, erdemes-e pusztan irodalmi szempontok szerint megitelni. Krasznahorkai irodalom elotti es irodalmon tuli torekvesei, a tdkeletes iranti vagya ugyanis mar-mar rogeszmenek tekinthetok. Olyan kinyilatkoztatasok, amelyek mondatokban manifesztalodnak, de letezesiiknek csupan alkalmi eszkoze, segitoje a mondat. A Megy a vildg - akarcsak a szerzo tobbi konyve - nagyon sulyos dolgokrol szol. Az elbeszelesekben az „el kell innen menni" lehetosegei jelennek meg a kotet harom reszeben, haromfelekeppen. Az elbeszelo beszel, elbeszel, majd elkoszon. A tortenet a menekiiles vagyaval kezciddik, hogy rogton ki is deriiljon szamunkra, hogy nines hova menekiilni, nines a Foldon mar olyan kultura, ahova a szerzo elmehetne, inert a Nyugat ugyanugy kiiiresedni latszik, mint az eddig ahitott Kelet. Mert „nincs mar sehol semmi". Csak az utazas utani csalodottsag van, annak a biztos tudata, hogy nines mar olyan hely, ahova vagyodni erdemes volna. A Theseus-dltaldnos cimu szinhazi szoveget joforman ertelmetlen a szinhazi megvalosulasa es a szerzoi elkepzelesek, instrukeiok nelkiil ertelmezniink. Az eredeti szinpadtervben - ahogyan a szerzo a Nem kerdez, nem valaszol cimu interjukotet egyik beszelgeteseben kifejti - egy deszakralizalt templomban harom hatalmas lencse all, az elbeszeldnek a templom falaira vetitett fejevel. Ennek a ternek a ket oldalan iilnek a nezok, felettiik pedig, a nehai oltar felett egy negyfos orkiserettel setal, hihetetleniil lassan setal egy csupan homalyosan kiveheto alak. Vegiil, mikor a szdvegkdnyvben szereplo beszedek a szomorusagrol, lazadasrol es a tulajdonrol befejezodnek, 25-30 gyerek lampassal a kezeben megszolit par nezot, hogy kovessek oket az ejszakaba, egy ido utan viszont a gyerekek magukra hagyjak ezeket a harom-negy fos csoportokat. A szovegkonyvet Krasznahorkai „Most mar: Samuel Beckettnek" ajanlja. Utalas lehet ez arra az ironiara, abszurd talanyossagra es disszonans zenei vilagra (a T/iesei/s-eloadason egy ormeny ferfikorus enekelt volna), amelyben es ahogyan mindket szerzo alkot. Az iddnkiviiliseg es a letezesen tuli dimenzioja ez, bar nem a Semmire mered, hanem egy egeszen konkret kep, „egy balna a varoskozpontban" kepe tartja fogva. A szoveg mereszen teatralis, ez a teatralitas pedig a dramai felelem, szorongas es halal megidezeseben rejlik, es bar Krasznahorkai szinhazanak kozeppontjaban ez a szoveg all, a Theseusaltalanos megsem vonatkoztathato el az eld emberi testek kepzetetol. Sokkal inkabb mitologikus es szinhazi szoveg ez, mintsem cselekveskdzpontu. A konyv masodik reszeben, miutan nines hova menniink a Foldon, egyenesen a Foldet akarjuk messze magunk mdgott hagyni. Mermenk „jo magasra, jo melyre vagy jo messzire". Az elso fejezet hose Shanghaiban bolyong holtreszegen, a Nine Dragon Crossing emeletes autopalya-labirintusaban, a nezes es a tudas aktusa kdzott, kozlekedestechnikai szinkrontolmacskent technikailag mindent tudva a sajat viszonylag kdny-
