Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Grendel Lajos: Néhány gondolat... Mándy Iván Diákszerelem és Kulikabát című művéről (esszé)
egyesiil az icipicit huvosebb Mandy az icipicit jobban a figuraival azonosulo Mandyval, aki, furcsa modon, meg groteszkebb az eldzd Mandynal. Egyebkent tenyleg nehez kiilonbseget tenni a korai es a kesoi Mandy-muvek kozott, annyira egysegesek. Mintha lelegzetvisszafojtva irodtak volna. Egy szo, mint szaz: az idd elorehaladtaval meg groteszkebbnek tunnek. A Didkszerelem es a Kulikabat meg az dtvenes es a hatvanas evekben irodott, amikor Budapest egy kicsit provincialisabb varos volt, mint manapsag. (A provincialism! elhagyatottsagot ertek, nem provincialis gondolkodasmbdot.) II. A Didkszerelem osszetett novella, de atlathato vegso megoldassal, mig a Kulikabdt joval egyszerubb, de a vegso megoldasaban joval bonyolultabb. Mandy-paradoxonrdl persze nem beszelhetiink, hacsak nem arrol, hogy egy igazi novellaban es regenyben - es nemcsak Mandyeban - a paradoxon a mualkotas lenyege. Vagy direkt kimondjuk ezt, vagy - ha sejtelmesebben trunk - a paravan mdgott hagyjuk. A Didkszerelem es a Kulikabat egyszeru pesti tortenetek, egyszeru emberekkel. Az elsoben a mozi, a masodikban a Teleki teri zsibvasar a novella mozgatbrugbja. (Nem art, ha figyeliink a masodik novella alcimere, mely igy szol: A Teleki teri legendakbol. Ez utalas arra, hogy inkabb mitoszt, mint valodi tortenetet olvasunk.) A Didkszerelemben ket motivum egybejatszasarol van szo: egy, a mozi nezoi elott megszakado filmrol, amelyet a jegyszedono kenytelen-kelletlen befejez, es a kozonseg reakcibjardl, amely mas befejezest var, es egyre jobban csalodik, mig a novella vegen a nem vart (de realista, vagy hogy ugy mondjam, melodramatikus) befejezese miatt follazad. Persze a groteszk nem is szimpla, hanem dupla. A melodramatikus befejezes ellen is szol. A kozonseg akkor lenne elegedett, ha a melodramatikus befejezes helyett meg szornyubb giccset kapna: a gicscsek giccset, a foszereplo, Norman Wilson „megjavulasat" - ez a nezo titkos vagya. Mert a kozonseg happy endre var! A film vacak, de nem elegge vacak ahhoz, hogy a meg vacakabb kozonseget kielegitse. A filmtortenet rafenykepezese a realista tortenetre - marmint a kozonseg es a kozonsegre hath film - latszolag a kozonseget semmisiti meg. A kozonseg csak a giccset erdemli meg. Ez az elhamarkodott vegkovetkeztetes vonhato le az elso pillanatban. Hogy megsem ilyen egyszeru a tortenet, azt tdbb oldalrol is megmutatja az iro. Igaz, kozvetetten - groteszkiil. A kozonseg, paradox modon, eppen hogy a jora vagyik, legalabb egyszer a jora! Vegre arra, hogy egy pillanatra elfelejtse a sajat elrontott eletet. A film masfel bran at hitesse vele el, lehetseges, hogy happy enddel vegzddjon a tortenet. Hogy a filmnek, barha illuzio, joga van hozza, hogy az elet derus oldalat is megmutassa, es ez az illuzio, ha ugy tetszik, „brdk". A film arra valo, hogy oroknek tiintesse fel azt, ami, ha melyebben beleneziink a kozonseg lelkebe, megiscsak gellert kap. „Kertek, egyre csak arra kertek, hogy mondja el a film veget, az igazi veget... A jegyszedono lehetetleniil osszezsugorodva iilt a hatal-
