Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Monika Kompaníkova: Mélytengeri mesék (próza, Pénzes Tímea fordítása)
- Hiszen en nem foglak. Te fogsz engem! - tekereg az ismeretlen leny, es a farkat csovalja.- Te, te, te... te! Te eloleny! Mi a csuda vagy, hogy nem latod, merre uszol? Miert nem vilagitasz? Te, te, te... - veti a szemere Halancsa, de abban a pillanatban tudatositja, hogy az o kislampaja sem vilagit, hogy maga is megszegi a melytengeri kozlekedes szabalyait, igy hat a mondat kozepen inkabb elhallgat, elszegyelli magat es felkapcsolja a fenyet. Negy kis fogasa kdzott egy vekony, lesovanyodott melytengeri kigyo log es felenken pislog a hal nagy szemebe. Igy ismerkedett meg Halancsa Kigyurkaval. Gyurka, a melytengeri kigyo hasonlo cipdben jar, mint Halancsa. Sok szepsegre nem tett szert, uszonya egyaltalan nines, csak hosszu, vekony, seszinu teste. Es a farka vegen vilagitas, ami kedden elromlott. Villant egyet es kialudt. Minden elojel es ok nelkiil. A kigyot ezert ehseg gyotri. Bar a szaja telis-tele van szep, egeszseges es eles fogakkal, a lampasa nem mukodik, igy hat nem marad neki mas hatra, mint hogy sotetben tevelyegjen a melysegekben es haszontalanul kattogtassa a fogait.- Na de mire megyek a fogaimmal! - sirankozik, amikor latja, hogy Halancsa a szajat pasztazza a fenyevel es irigyen szamolgatja a fogait. Egy, ketto, harom... tiz, tizenegy... huszonharom... harmincharom... - Vilagitas nelkiil nem csalogatok magamhoz semmilyen garnelarakot, es a tengerfeneken sem talalok semmit! Mar ugy korog a gyomrom, hogy szazmeteres korzetben minden elolenyt elijesztek, az osszes garnelarak elbujik elolem. Ehes vagyok, szomjas es szerencsetlen!- Ne sirankozz mar, mert tenyleg elijesztesz minden elolenyt kdrulottunk! Inkabb mondd csak, mit csinalsz itt? Hogyan kerultel ide, erre az isten hata mogotti helyre? - kerdezi Halancsa csak azert, hogy elterelje a kigyo gondolatait az ehsegrol. Maga is olyan iszonyuan ehes, hogy meg a tengeri uborkat is megenne, melyet esuf kinezete miatt tengeri kakinak is neveznek.- Nem tudom, hoi vagyok, elvesztem - szipog a kigyo. - Annyira legyengiiltem, hogy mar uszni sines erom. Egy tengeri aramlat elkapott es egeszen ide sodort. Teljesen eltevedtem! Es a legrosszabb az, hogy nem tudom megvilagitani az utat sem, igy folyton-folyvast beleiitkozom valamibe. Az egesz testem faj, nezd, milyen kek-zold vagyok - mondja a kigyo, es hullamzik egyet. - Megcsipett egy meduza, nekem utkdzott egy melytengeri ordog, es egy tengeri siini is megszurt... es aztan neked iitkoztem. Sajnalom - toldja meg Gyurka szomoruan. Szerencsetlen melytengeri kigyo, gondolja Halancsa. Szegenyke. Sirankozik es nyafog, az egesz teste remeg. Elromlott lampasa, melynek a farka vegen lenne a helye, a tengerfeneken hever a homokban. Nem vilagit, nem villog.- Na, ne nyafogj mar annyit es nezz csak ram - mondja Ancsa, mert fel akarja kicsit viditani. Egyenest a torott fogaira iranyitja a fenyet. - Nezd csak, hogyan nezek ki! Mint valami madarijeszto. Borzasztobban, mint a tengeri ordog. A polipok kinevetnek es a fogaim kdzti resekbe dugdossak a csapjaikat. A csupaszkopoltyus csigak ugy kusznak-masznak rajtuk, mint a esuszdavarakon. Remek mulatsag!
